Józsi alias piedcat behúzott a csőbe. Elhívott futni egy kis túrára a budai hegyekbe. Az Erzsébet hídon áthaladva a gyönyörű napsütésben gondoltam, hogy jó kis futó idő van, bár a hőmérő 0 fok körül mutatott. Mikor felértem a gyerekvasúthoz kicsit megváltozott a véleményem, mert hatalmas szél volt és -2 fok. Megjött Józsi qvic-el, akit már ismertem Józsi futónaplójából, a másik két futótárs reggel lemondta a túrát. Beneveztünk a TTT által szervezett Téli Gyermekvasút 20k-s távra. A térképes itiner itt megtekinthető.

Elindultunk, jó nagy szél volt, de Normafa után, ahol az első ellenőrzési pont volt, már egész jó idő volt az erdőben. Innen jött egy kicsit a para, mert nemhogy erdőben, hegyen völgyön ez volt az első futásom, de bizony megmaradt a hó és alatta néha a jég, és néha nagyon csúszós volt. Nem is tudom, hogy qvic hogyan bírt így futni lefelé, de egyrészt gondolom a tapasztalat, másrészt a bátorság. Leértünk Makkosmáriára, egész jó kili idővel, de tudtam, hogy majd egy-két kaptató vár ránk. Jött is az első a piroson, piedcat mondta, hogy beállította a pulzusmérőjét 90%-ra, és ha sípol, akkor utána gyalogol. Ezt nemsokára ki is próbáltuk, de azért jó tempóban haladtunk felfelé gyalogolva is, hagytuk el a túrázókat. Aztán egy elágazást benéztünk, ráadásul felfelé, úgyhogy volt egy kb. 100 méteres kitérőnk. Qvicnek többnyire a hátát láttuk, mert mindig elhúzott, de mindig hagyta magát utolérni ;) A Szépjuhásznéig elég jól ment a futás visszahoztuk 6 perc alá a felfelé 8 perc fölé menő kiliket. Pecsételés után úgy döntöttem, hogy még nem iszok teát, majd visszafelé, mert megkerültük a Nagy-Hárshegyet, a körúton. Nagyon kellett a frissítő és elropogtattam egy megfagyott étcsokis müzli szeletet, hogy pótoljam az elvesztett energiákat. Utána jöhetett a Jánoshegyi gerinc megmászása, itt bizony már éreztem a combomat és bizonytalanná vált az esti 40 perces lovaglóállás. Főleg az volt lélekromboló, hogy mellettünk simán elment felfelé futva egy futó. A lapos részen mi is futottunk, aztán a meredek csúcshódítás megint gyaloglással telt, 12:40-es kilométer idővel... A zöld háromszög útvonalon jöttünk le, itt még nem jártam, de sokat lehetett rajta futni is, viszont volt egy-két meredek csúszós rész, egyszer fenékre ültem és onnan egy lábon ülve, a másikkal kitámasztva lecsúsztam, egyszer meg a térdemet illetve inkább sípcsontomat rendesen bevertem a sziklába, de szerencsére csak lehorzsolódott, mert megvédte a ruha. Utána tudtam, hogy rögtön futni kell és nem aggódni, úgyhogy csak otthon néztem meg, hogy mi van vele. Jött a Tündér szikla, amit eddig csak lentről láttam, de innen is gyönyörű, majd elhozom a fiúkat ide. Utána jött a túra talán legnehezebb része számomra, kezdtem elfogyni, és két kilométert felfelé kellett menni a zöld útvonalon Disznófőtől, amit máskor lefelé sokkal könnyebnek tűnik. Szerencsére felértünk Normafára, megkaptuk az utolsó előtti pecsétet és jó tempóban (már ahhoz képest, hogy ez volt a 19k) elkezdtünk futni a Széchenyi hegy felé. Még összejött egy 6:19-es idő sőt az utolsó 300 méter 6 percen belül volt. A fiúk rendesek voltak, megvártak nem húztak el, úgyhogy együtt futottunk be 2:32-alatt, ami nekem tökéletesen megfelelő idő. Igaz, hogy jól kimerültem, mert nem szoktam meg ezt a hegyre felfutást, de elégedetten vettük át az oklevelet, meg a jelvényt, és indultunk hazafelé.

Józsi beszámolója itt, a remekbe szabott video pedig itt található.

Max. pulzus: 176
Átlag pulzus: 161
Átlagtempó: 7:53

Összesen: 19.3k, 2:32:07, 580m szint

Garmin Connect link

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.