Hát a mai napról nincsen sok kedvem bejegyzést írni, de hát arra van a futónapló, hogy később visszatekintve tudjunk a hibáinkból tanulni...

Eljött a Nike félmaraton napja, és minden arra mutatott, hogy lehetne egy jó időt futni, hiszen ha nem is konkrétan céltudatoasn edzettem erre a futásra, de a nyáron azért sokat futottam, hosszabbankat is, meg gyorsan is. Ráaduásul előre hozták 9-re a rajtot, aminek örültünk, hogy hátha nem lesz akkora meleg, mint szokott lenni. Péterrel és Andrissal összetalálkoztunk a rajtnál, de Szemán úr nem ért oda időben, és már nem hallottam meg a csörgését. elmentünk bemelegíteni. Rengetegen voltak. Andris nem érezte magát olyan teljesítő késznek, de Péterrek az 1:45-öt akarták megcélozni. Andris barátja két órát akart futni, mert az Iron men óta rendetlenkedik a csípője és nem mert gyorsabb tempót, én meg 1:50-et akartam futni, hogy egyen már egy kis csúcs, így egyedül vágtam neki az 5:10-es tempónak. Az első pár kilométeren nagyon jól ment, az Andrássy-n, meg a Lánchídról lejövet megvoltak a futók, akikkel egy tempót mentem. 5:00-5:16 szórt az első 8 kilométer, csakhogy a rakparton lefelé az első frissítésnél, ahol fél literes vizet kaptunk, amit nem bírtam kiharapni :( megütött a szokásos betonteknős meleg, és elkezdett a pulzusom felmászni.

(itt még jó voltam)

Alig bírtam ki a rakpart végét, a Műegyetem előtti feljárót a 9. kili, már csak 5:22 volt. Ott viszont kaptam egy kis bíztatást, mert a Nike megszervezte a virtuális szurkolást, azaz a Facebookon lehetett gyűjteni a szurkolókat, akik küldtek bíztatást, és amikor elfutottam a nagy ledfal előtti érzékelőnél, akkor az üzenetekből kirakott párat a falra. Jött Kovács Józsitól is, hogy "Menni fog!". Ekkor még úgy gondoltam én is, hogy azért csak összeszedem magam. Aztán jött a Szabadsághíd 5:27, és elkezdtem aggódni, főleg, mert nem a kilométer táblákkal szinkronban jött az órám kilóméterenkénti mérése, azaz még lassabb voltam. Itt még rá tudtam erősíteni egy 5:07-es kilométerre a Közgáz körül, de elkezdtem elérni a 170-es pulzust, ami előre jelezte a gondokat. Jött három 5:40 körüli kilométer és aztán a 15. ami a Dráva utcánál a rakpart vége felé volt, bele kellett nagyon sétálnom a frissítőbe és banánt is enni, mert az addigi csak víz ivás nem volt elegendő, és össze is szedtem egy csúnya 6:17-et. Ekkor már el volt nagyon mászva az órám GPS-e és a kilométtábla, úgyhogy nem is tudtam rendesen, hogy mit futok. Csak azért futottam, kocogtam tovább, mert lelki szemeim előtt megjelent Péter, aki múltkor is közölte, hogy csak fejben nem vagyok felkészülve és, hogy egyébként se álljak meg. Na innét már nem részletezem, de 6 perc feletti kilik jöttek össze... Nyugati felüljáró gyalogolva, Ferdinánd híd alatti frissítés gyalogolva, Dózsa György út gyalogolva... Na itt aztán utolértek a 2 órás iramfutók és jól lehagytak. Az órám már régen 21 kilométer felett mutatott, de én úgy éreztem az ólom vádlijaimmal, hogy már a maraton táv befutójánál vagyok és cirka 7 perces tempóval befutottam, nettó 2:02:36-os idővel. Ennek régebben talán még örültem volna, bár simán mos is 2 órán belül kellett volna megfutnom :( 
A célban majdnem kidobtam a taccsot, kijebb is kellett mennem a tömegből egy kis levegért, miután megkaptam a befutócsomagot meg az érmet. Megtaláltam Péteréket és akkor ért a legnagyobb meglepetés, mert Péter kiállt 11 kilométernél, mert ő sem bírta a tempót. Később kiderült, hogy Szemán úr is meghalóban volt 7 kilométernél, és csak 2:17 alatt ért be, márpedig ő is tud 2 órás időt, és ráadásul a maratonra edz. Ja és Edit is csak 2:10-et futott, pedig tud ő is jobbat. Valami nem stimmelt nekünk a mai nappal. De persze volt olyan ismerős (Győri Péter), aki 1:46-ot futott, majd kifaggatom. Andris is 1:43-at tudott végül futni.
A célban, illetve hazafelé megittam másfél liter vizet, miután végig frissítettem vízzel az összes állomáson, és még így is otthon a mérlegre állva csak 81.5 kg voltam, mi azt jelenti, hogy az átlag 83-as súlyomhoz képest 3 liter vizet kiizzadtam. Hiába vizetem a sapkám, locsoltam a fejem, törölgette a vizes szivaccsal a tarkóm, mégis kiszáradtnak éreztem a szám...  

(jobbra a szélén pirosban)

Szóval a tanulság, nem szabad elfutni az elejét, és többet kell készülni talán hosszabb futásokkal. Illetve a meleg időben nem tudok teljesíteni. Most néztem, 10k-nál még 52:53 volt az időm, 14,5k-nál már csak 1:19:19... a vége meg tudjuk...

De nem adjuk fel! A novemberi siófoki félmaratonon újra megpróbálom az 1:50-et. A maratonon meg csak valami váltót futok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.