Ugyan ma nagyobb távot szerettem volna futni, de kát dolog is befolyásolt. Egyrészt, hogy holnap egy kisebb csapattal túrázni megyünk és meg akartam nézni, hogy amit meg akarunk tenni túraútvonalat, ott milyen a talaj, mert ugye két napig esett, és sártengerben nem kellene menni. Másrészt 10:25-re ki kellett menni Marci fiamért, aki tanév eleji összeszoktató osztálykiránduláson volt a Mátrában. Szóval felmentem a Normafára, kisebb tanakodás után, hogy vajon miben fussak. Végül egy capri, meg egy hosszúujjú technikai lett, egy futómellénnyel kiegészítve, hogy ne fázzon meg a mellizmom. Így legalább tudtam vinni a telefont is annak a zsebében, mert a Runkeeperrel is meg akartam örökíteni a futást, hogy a facebookra feltéve a holnapi túratársak is megnézhessék az útvonalat. 
Elindultam a szokásos útvonalon, amit Levivel, meg a családdal már 1x-2x megtettünk. Az Anna rét után a zöld jelzésen lefelé jó tempóban futottam, majd jött a Szilassy út elhagyatott és lakott házai, majd kis beton után a Tündérszikla alatt futottam el. Utána jön egy kis meredekebb lépcsős, ahol óvatosan kell közlekedni. Meglátjuk, hogy holnap a társaság fel akar-e menni a Tündérszikla felső részére is, de szerintem így alatta elhaladva sem rossz. Utána ugye a Libegő alatt elhaladva (2k) kezdődik az emelkedő, mert eddig csak lefelé vezetett az út, itt a zöld jelzésen tovább a kaptatón már érzem a légzésen, hogy kicsit küzdeni kell, de jól megy. A zöld kereszten folytatva, jobb tempóban elérem lassan a Budakeszi utat (4k) és áttérek a piros/sárga jelzésre, ami már elkezd felfelé vinni, és a piroson folytatom a gerincen fel a Jánoshegyre. Itt már nagyobb kihívás az emelkedő, kis idő után bele is gyaloglok, mert nem hajt a tatár, és a pulzust is kíméljük azért. Azért még így is jó az erőltetett tempó, mert 1-2 túristát elhagyok. Aztán a Jánoshegyi úton először áthaladva kicsit lankásabb lesz az emelkedő és elkezdek újra futni és jó tempóval haladok felfelé, egy kicsit népesebb túrista csoport kerül elém, őket gyorsan elkerülöm. Aztán amire elérem másodjára is a Jánoshegyi utat, kicsit elpilledek, és a csúcs felé a maradék kanyargós és meredek részt is gyaloglásra veszem, de azért igyekszem. Utol is érek még két túrázót, meg két futót, akik szintén gyalogolnak. Felérve a kilátóhoz elkezdek kocogni, hogy a fotózó túristáknak legyen valami látvány is. Eközben látom, hogy egy csomóan hátizsák le és mennek ki egy padhoz, mire rájövök, hogy akkor valami teljesítmény túra van, megpillantom Józsit és feleségét, üdvözlöm őket és kiderül, hogy egy kis 21 kilométeres túrán vannak, mert ezt választották a valószínűleg sártengeres Börzsöny helyett. A jánoshegyi kilátótól a meredek lefelé földes lépcsőkön együtt sétálva megyünk le, össze is jön egy 9 perces kili... Leérve a Libegő végállomásához elköszönök tőlük, mert igyekeznem kell Marciért. Úgyhogy újra belevágok a futásnak, és nyomok egy 5:22-es kilit, ami nagyon jól esett, és így legalább az átlagot is javítom. A parkolóhoz visszatérve 7.4km-t jelez az órám is meg a telefon is, úgyhogy méóost érdekes, a Polár is jó volt, nem mint múlt héten. Megkerülöm még a Normakert vendéglőt, hogy meglegyen a 7.5km az órában. A szakácsok már dolgoznak a finomságokon, de Kriszti még nincs itt ;) 
Végül egy jó 7 perces átlagtempó jött ki a futásra, jól éreztem magam utána, úgyhogy jövök majd még ide futni... A terep jó volt, megfelelő lesz a holnapi túrához, ha kisüt egy kicsit a nap, akkor mégjobb lesz.

Max. pulzus: 174
Átlag pulzus: 152
Átlagtempó: 6:49

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.