Csütörtöktől kungfu táborban vagyunk Marcival, napi hét óra mozgás van szokás szerint. 
7-8  Lándzsázás
8-9 Gerinctorna
11-13 Edzés
17-19 Edzés
19-18 Lándzsa
Szóval van elég a mozgásból, de Józsival (piedcat) azért ha lehetőség adódik, elmegyünk egy kicsit futni. Szombat délután elkéredzkedtünk Laoshi-tól, hogy elmegyünk futni, nehogy lemaradjunk valamiről, amiben esetleg részt kellene venni. Előtte persze jót ebédeltünk, úgyhogy kérdés mennyire lesz könnyű a futás, ráadásul Józsiék délelőtt fotózkodtak, ami azt jelentette, hogy állniuk kellett jó sokat megfelelő pózban, ami szintén nem jó az izmoknak.
Nagy félszigetkört tervezünk, kb. 15 kilométert 2 óra alatt, de rugalmasan szoktuk kezelni a dolgokat. Elindultunk még betonon a belső tó mellett, és elhaladtunk a Kecskeköröm fesztivál hatalmas tömege és kirakodó vására mellett, hogy aztán nekivágjunk fel a hegynek a gejzírkúpok felé. Józsi megkérdi, hogy akarok-e előre menni, úgyhogy nekivágok. Az ebéd húz vissza, de az első emelkedőn nem nagyon akarok belesétálni. Átverekedjük magunkat a nyugati partra, az erdőben kellemes az idő. Közben találkozunk egypár túrázóval, meg egy kerékpáros házaspárral, hát nem tudom, hogy mit szólt a kedves feleség, amikor olyan helyeken kellett átküzdenie magát, ahol 2-3 keresztbe dőlt fa volt az ösvényen. Józsi GPS-e nem enged minket letérni a helyes útról és viszonylag egybehangzóan állítja a távolságot az órámmal. Lehet, hogy csak Budapesten van eltérés? A Csúcshegyre fel aztán kicsit megküzdünk, itt elég meredek az emelkedő. A legtetejét nem járjuk meg, mert már voltunk, csak megyünk tovább a túristaúton. Innen is gyönyörű rálátás nyílik a beső tóra és az Apátságra. Kisebb bizonytalanság után megyünk visszafelé a levenduláshoz és a belső tó irányába, mert a külső tavat nem akarjuk megkerülni, hiszen ott betonon kellene az autóút mellett visszajjönni. A szőlők mellett a nyílt terepen nagyon meleg van, és itt is van egy-két lejtő emelkedő, úgyhogy felvetem Józsinak, hogy ha már itt vagyunk és múlkor kihagytuk a Kiserdő-t, mint hegycsúcsot, akkor mi lenne, ha most a keleti oldalt hagynánk ki és megmásznánk a Kiserdő hegyecskét. A megfelelő helyen letérünk és megyünk felfelé, kicsit már kisebb lendülettel, ez már a 10. kili és a 9-10-be bele is húztunk egy kicsit jobban. A hegy oldalában, egy földbe ásott pince tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a belső tóra és az Apátságra, úgyhogy egy-két panoráma képet is készítünk, aztán megyünk tovább, de még nincs vége az emelkedésnek, szóval kiderül, hogy nem is olyan kicsi ez a hegy. Felérünk a tetejére és gyönyörű kilátás nyílik a külső tóra is, sőt érdekes sziklák vannak, úgyhogy kimászunk és csinálunk egy két fotót. Továbbfutva, a falu határában majdnem, találunk egy kis piknikező helyet, ahonnan rá lehet látni megint mindkét tóra, meg is jegyzem magamnak, hogy egyszer majd a családdal el kell jönni. Mivel az idő rohant és nem akartuk, hogy az öt órai edzés elején levő fotózást lekéssük, inkább visszafordulunk a tábor felé, és egy jó kis 5 perces tempóval zárjuk az utolsó fél kilométert. Este még jöttek a nehéz formagyakorlatok is, úgyhogy jó, hogy nem terheltük be azt az utolsó 5 kilométert.

Max. pulzus: 165
Átlag pulzus: 147
Átlagtempó: 8:13

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.