Ma kinn voltam a szigeten, na nem futni, hanem mert a múltkor, mikor a Téli Mátra előtt hátizsákot, meg botot kerestem a túrafutáshoz, akkor betértem a Sarkcsillag Sportboltba, mert bot vásárláshoz azt ajánlották. Tök jól elbeszélgettünk, aztán nem vettem botot, mert egyrészt hirtelen nem találtuk ki, hogy melyik méret jó, meg úgyis Józsi kölcsönadta a hétvégi futásra a botját. Viszont rádumáltak, hogy ha igazán ki akarom próbálni, hogy jó-e akkor menjek el egy tanfolyamra, mert érdemes és utána úgyis le lehet náluk egyrészt vásárolni, másrészt meg el lehet menni egy edzésre, úgyhogy megtérül. Eddig minden tanfolyam mínuszban lett volna, úgyhogy elmaradt, most viszont úgy nézett ki, hogy jó idő lesz. Mivel nem jelentkeztem előre, ezért teljes futócuccban mentem ki, a jó kis futóhátizsákkal, hogy ha még sincs tanfolyam, akkor futok egy jót. Letettem az autót a pesti hídfőnél és befutottam melegítésképpen a szigetre (utána meg ki, úgyhogy ma is volt egy 2k-s etapom, de nem mértem).

Nagyon sok idős hölgy és úr volt, csak egy-két fiatal. De szerencsére az egyik fiatal hölgy, Csilla, szintén terepfutó volt, úgyhogy vele jól elbeszélgettünk közben, sőt kiderült, hogy a kungfu is érdekelné, úgyhogy talán jövő héten le is jön a Kungfuakadémiára. (Barna a te csoportod ajánlottam ;) 

Szóval Zsófi kisebb csoportösszegyűjtés után, mármint nem mindenki azonosította be, ogy hol van az Árpád-hídnál a buszmegálló, nekikezdett az oktatásnak, amiből az első húsz perc a bot bemutatása volt. Utána jött az anatómiai részletességű, hogyan mozogjunk, mire figyeljünk és szinte csak a harmadik órára jutottunk oda, hogy két bot legyen a kezünkben, addig csak a technikára próbált rávezetni minket. Nekem nagyon bejött, hogy teljesen alaposan, mindent megmagyarázott, hogy mit hogyan, miért csinálnak úgy, és minek mi a funkciója. Amikor Józsi botjával futottam, az közel sem volt ahhoz, amit csinálni kellene. Utána kis kör után megnéztünk egy mini dombot a romoknál, hogy meredeken lefele és felfelé hogyan kell közlekedni a bottal. Itt is értek meglepetések. Na és utána, mivel anno a boltban megbeszéltük, hogy engem a futáshoz érdekel a bot, Zsófi próbálta rávenni a többieket is, hogy kicsit kocogjunk, majd fussunk, de nem sok mindenki vágott bele. Aztán utána még visszahívott egy sprintre a laza emelkedőn, amin gyakorlatilag alig kaptam levegőt, de ráéreztem, hogy igenis futás közben is lehet bottal segíteni. Szóval nagyon bejött a tanfolyam, csak le kellett gyorsan lépnem, mert családi ügyek vártak még rám. Mindenkinek ajánlom, ha kacérkodik a gondolattal, hogy megéri ez a tanfolyam, mert ugyanúgy, mint a kungfunál a csíkung, ezt is lehet csinálni amatőr módon, de úgy tizedannyira sem hatásos. Ez is egyszerű mozdulatok sora, de bizony a tricepszem éreztem először, aztán meg amikor már jól ment, akkor éreztem a hátam is. Nagyon jól átmozgatott, de futás közben még bakiztam és elrontottam a szinkront és átmentem majdnem tevébe... azaz nem ellentétes kéz és lábmunka volt ;)

Valamikor a héten el kell ugranom botot venni, mert a hosszú hétvégén ki kellene próbálni a budai hegyekben már a saját botot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.