A héten nem futottam, hanem elméletet tanultam a kungfu vizsgára... Csütörtökön lementünk Tihyanba a szokásosan gyönyörű belső tóhoz és az esti edzés után meg kellett állnom a vizsga első részét, az állásgyakorlatokat. Előtte Andreával átnéztük a 12 állatot, ami azért hajt a lábra is, és mondanom sem kell, hogy volt ezer dolog, amit javítanom kellett volna. Na ezután jött a baletteremben a 12+12 perc San Ti Shi. Bal kézzel elkezdtem "integetni" a 8. perc környékén, aztán valahogy összeszedtem magam és a gátat meg a lábéleket összehúzva,  valahogyan lecsillapítottam a remegést a karomban, majd 12 perc a másik oldalra, ami kellemesebb volt, aztán 1,5-1,5 perc tigrisállás, ami ilyenkor már könnyem megy, és 2-2 perc sárkány állás a végére, ami meg nehezen ;) De sikerült az első lépcsőt abszolválni.

Másnap reggel nem mentem lándzsázni, hogy még tanulhassam az elméleti tételeket, mert előző este csak beestem az ágyba és aludtam. A gerinctornát meg a lágy csíkungot megcsináltam, hogy ellazuljak az elméleti vizsga előtt, aztán nekiálltam megírni. Szerencsére az "A" sort húztam, ami a 30 tételből azt a felét tartalmazta, ami jobban megmaradt. Viszonylag könnyedén másfél óra alatt végeztem. Az egyik kérdésnél volt csak pontatlanságom, viszont nem tudtam összehúzni a stílusokhoz a megfelelő neveket, csak 3-at a 12-ből, úgyhogy ott 0 pontot kaptam. De így is meglett a 90%, ami azt jelenti, hogy majd a szakértőire nem kell már újra vizsgáznom az elméletből.

Délelőtt még Barnával átnéztük a gyakorlatokat és a négy páros gyakorlatot is. Mondta, hogy, ha elhiszem, hogy meg tudom csinálni, akkor meg lesz. Aztán eljött a délután és semmi nem úgy alakult az elején, ahogy kellett volna. Kihúztam a 3 elemet: zuan, pao, heng. Ettől még nem ijedtem meg, de aztán jött az 5 állat, amit be kellett mutatnom és a karvaly után sikerült behúznom a kígyó, sárkány, fecske hármast, azaz a három "guggolósan nagyon nehéz dolgot", meg egy kis sast. Itt már megbillenhetett bennem valami, mert nagyon elizgultam a dolgot. 

A karvalyt elváltottam, nem a megfelelő számú zuant ütöttem, így lett 3 balos, meg egy jobbos, de sikerült huszárosan elzárnom. Aztán a sárkányban megbillentem egyszer, a kígyónál meg mindkét fordulás előtt rontottam... Ekkor már nagyon lüktetett a fülemben a vér, aztán a három formagyakorlat egyben pedig katasztrofális lett... a fecske után nem csináltam meg a visszavonuló benget és ezért újra kellett kezdenem, amitől aztán szétestem. 

A nagyközönségben ülő mintegy harminc friss kungfus, még nem biztos, hogy sejtette, hogy nagy gondok vannak. Aztán mikor a párosok előtt vettem pár levegőt, jött a rossz hír, hogy annyi hibám van, hogy inkább holnap megismételjük :( amire persze én bólogattam, mert tényleg szörnyű volt. 

De ekkor, azzal a felkiáltással, hogy Barna beöltözött a páros gyakorlatokhoz, az a döntés született, hogy a páros gyakorlatokat csináljuk meg, mert akkor azt nem kell majd megcsinálni. Szóval jött Barna, meg a Wu xing pao, a Tíz kéz - öt virág, a Xing Yi Harci sor, meg a hosszú babzsákos gyakorlat. Minden mindegy alapon, azért beleadtam mindent, nem is nagyon voltam már "ott". Utána mesélték, hogy az öt virágnál hatalmasakat ütöttünk, még mintha "csont-csont hangokat" is lehetett volna hallani. Barna pedig utólag elmondta, hogy olyan csapódókat rúgtam, hogy a vádliját is rendesen eltaláltam.

Szóval itt előadhattam valami meggyőzőt, mert utána kis tanácskozás után megkérdezte a Sifu, hogy milyen kondiban érzem magam? Erre mit lehet mondani, hogy hát meglátjuk... Nincs jó válasz. Na ekkor aztán elkezdődött a "kínzás", mert csak egymás után kaptam az utasításokat és nem tudtam, hogy mi jön még, csak azt, hogy csinálni kell. Persze ekkor már a szokásos izzadságfolt kialakult a pólómon... Szóval kértek egy Lien Huan Quant, azaz első formát, jöttek az állatok újra. Először a kis mumusom, a kakas. Ez jó lett... Na akkor lássunk egy medvét. Elment... Na lássunk megint egy kígyót... hát itt nem számítottam túl sok jóra, de aztán kaptam az instrukciókat, hogy most már forduljak meg (később Géza is mondta, hogy először azért szúrtam el, mert sokat csináltam és nem kellett volna annyi). Túléltem... Na akkor jöhet egy majom, amit tegnap sikerült kicsit összekapnom és végül egy ló, ami talán tűrhető volt. Kaptam pár légéznyi szünetet, aztán megint kellett egy első forma... Én már nem is gondolkodtam, csak bólintottam és csináltam. Aztán kérték megint egyben a három formát, amiben annyira elvesztem gondolatban, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy gondolkodom egy karvaly berepül az erdőbe után, hogy akkor most lezárom a Ba Shi-t, és mire lezártam, elkezdtem gondolkodni, hogy most akkor megcsináltam a Ba Shi-t, vagy sem. Ebben a pillanatban megszólalt a Sifu, hogy folytassam már a Lien Huannal, én hát így tettem és lezártam azt is. Na akkor pár légzés után mutassak már egy beng quant mondják, hát úgy tettem, gyenge kör, hogy tudjak pihenni, erős kör, lezárás. Hát ha lennék kedves még egy Lien Huan-t bemutatni... Mondom itt már robot pilótában voltam, bólintottam és megcsináltam, halvány gőzöm se volt, hogy már harmadjára minek csinálom... Na még akkor mutassam be a pi quan-t... megtettem, lélegezhettem ötöt, ekkor már a polómon nem volt szinte semmi száraz folt, egy merő víz voltam. Kértek egy kis tanácskozási szünetet, most már kezdett visszatágulni a beszűkült látásom és megláttam Barna felmutatott hüvelykujját, úgyhogy egy kicsit megpihentem. 

 

Gyakorlatilag 25 perc helyett majdnem egy órát vizsgáztam, nem csak egy mintát mutattam be a tanultakból, hanem az alligátor, a thai madár és a tigrisen kívül mindent, kétszer megcsináltam a három egybe formát és háromszor az első formát ezen felül. Teljesen kikészültem, nem is tudom, hogy milyen erőtartalékokkal csináltam ezt végig. 


Aztán jött a bejelentés, ahol nagyjából ezt mondták el az egybegyűlteknek. Azaz lám-lám nem olyan egyszerű kiállni, meg kell küzdeni a vizsgáért, és hogy ha eltekintenek a kezdeti idegességemtől, akkor a páros gyakorlat utáni dolgok, azok megfelelőek voltak, ezért megkaphatom a fekete-piros övet és az oklevelet. Ezúton is köszönöm, azoknak, akik segítettek a felkészülésben, különösképpen Mikinek és Barnának, hogy még a táborban is sokat segítettek és persze köszönöm a türelmet és megértést a Mesterektől, akik végül úgy döntöttek, hogy megkaphatom az övet.

Hajrá kék pólósok, tessék nekiállni készülni és legközelebb megküzdeni!

 

Szerző: DMXC

Szólj hozzá!

Címkék: kungfu

A bejegyzés trackback címe:

https://dmxc.blog.hu/api/trackback/id/tr974479986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása