Igazából pár meghatározó úriembernek köszönhetem, hogy elkezdtem futkosni, először csak hébe-hóba, aztán kicsit rendszeresebben, most meg már azt lehet mondani, hogy a család is megszokta, hogy apa hetente négyszer eltűnik egy-másfél órára futni.

Hol is kezdjem. Pár éve (olyan 2001-2002 táján), mikor vidéken dolgoztam és ott is kellett éjszakáznom, valamilyen sportolás után néztem, nekikezdtem teniszt tanulni (a mai napig nem megy mindig az adogatás, de legalább tudom, hogyan kell fogni az ütőt), meg úszkáltam egy kicsit, aztán rájöttem, hogy a teniszben a labda után futni is kellene, meg a kollegák rávettek, hogy induljunk el a K&H maratonon, aminek az a lényege, hogy 6 emberke a nagy melegben, néha egy kis esővel megspékelve lefut 7-7 kilométert és ezzel van ki a maratoni táv.

Na botor fejjel erre beneveztem, mert kell a kihívás. Aztán az első edzés szerű 3 km-es futásnál amikoris felbuzdító Susányi kollegám futott velem, mondván, hogy én csak a fussak a saját tempómban ő meg jön velem, végig dumált én viszont csak annyit tudtam mondani, hogy "aha", "ja", "igen", meg "nem". Végül megjegyezte, hogyha ezt tudta volna, akkor már régen együtt kellett volna futnunk, mert ilyenkor nem tudnék vele vitatkozni.

Szóval ez volt az első élmény. Kicsit futkostam edzésnek igazán nem nevezhető módon. Aztán végigszenvedtem a 7km-t, főleg ebből az utolsót, de befutottam kb. 46 perc alatt.
Viszont utána a jutalom sör olyan jól esett, hogy csak na! Micsoda egy érzés volt, hogy megtettem a távot!

Második évben ez már csak 43 perc volt, akkor sem készültem nagyon. De örültem a javulásnak.

Aztán olyan idők jöttek, amikor inkább úszni jártam, meg nyáron bicajozni, de nem merült fel bennem, hogy a legnagyobb melegben futni menjek akár csak egy kicsit is.

Aztán valamikor 2006 végén amikor tél van és mégis sportolni kéne, kedves jelenlegi főnököm/üzlettársam, elhívott, hogy kellene dumálni: mi lenne, ha elmennénk futni az Oxygen-be, mert utána a szaunában jót meg tudjuk beszélni az élet nagy dolgait.
Besétáltam a csapdába, bár akkor még 4-5 km lefutása minden tudomány és igazi sport ruházat nélkül még kemény munkába és elég magas pulzusba került, tényleg jól esett az a fél óra futás, nem is beszélve az utána való szaunázásról, na meg az ezzel járó kisebb fogyásról!.

Szóval heti 1-2 alkalommal szépen járogattam Holczer úrral futogatni, beszélgetni. Itt elég sok víz lefolyt a Dunán, vettem cipőt, futoggattam, de semmi komoly. Míg egyszer egy hétvégén a páromat is elvittem, hogy mozogjunk egyet, és utána szaunázzunk, a gyereket meg beadtuk a megőrzőbe. Viszont amikor futottunk, botor fejjel szokásosan feltettem a pulzusmérő övet, és észrevette, hogy 175 fölé kúszott a pulzusom, közölte, hogy nem futhatok ilyen gyorsan, mert a végén még szívrohamot kapok. Pedig nem is éreztem meg nagyon a magas pulzust és csak 10-10.5 km/h-val futottam. Na innen kezdve jött a szenvedés, visszaálni 8km/h-ra, és szépen növelni a sebességet úgy, hogy ne haljak bele az unalomba, mert azért valljuk be 8km/h-ra az elég kevés, inkább csak kocogás.  

Szóval lassan kezdtem megint Péter nyomdokaiba érni sebesség tekintetében, amikoris 2007 áprilisa környékén beruháztam egy iPodba és egy Nike+ chipbe a megfelelő cipővel. Annak idején még annyira nem érdekelt a pulzus, és nem akartam sportórába beruházni, de a távolságot mérni akartam, ezért esett a választás a Nike chipre (akkor még elég drágák voltak a távolság mérős Polar órák).

De mivel mindig is kütyü őrült voltam, és zenét is szerettem volna futás közben hallgatni, az elérhető árú chip tűnt a legjobb megoldásnak. Az Apple és a Nike által összerakott megoldás nem csak hogy méri a távolságot, de az iTuneson keresztül feltöltve a Nike weboldalára ott volt mindenféle statisztika a futásokról, sőt még térképen be is rajzolhattam hogy merre futottam (ennek később még lesz szerepe). Ezen kívül saját magadnak lehet célokat kitűzni, hogy hányszor, mennyit vagy milyen átlagsebességgel akarsz futni, sőt vannak un. challenge-k, amikben kezdőknek is hirdetnek olyat pl. hogy "30 év feletti kezdők 30 nap alatt ki fut többet" címmel az embernek ki lehet próbálni, hogy mit is ér. Szóval nagy húzóerő. Kezdetnek nagyon is jó volt.

Nikeplus website (nekem csak IE alatt jön be jól, Mozilla valamiért nem szereti).

Mint ahogyan a képen látszik azóta is gyűjtöm bele a kilómétereket és a magyarországi futók között, akik ezt e chipet használják, jelenleg a 11. vagyok.
 

Egy év Nike+ chipes futás után úgy döntöttem, hogy már annyira sokat futkosok, immár heti 2-3 alkalommal, hogy mégis csak kell egy pulzusmérős óra. kaptam is egy Timexet a hugomtól, de kicsit pontatlan is volt, meg aztán nem tudtam összerakni gépen a távolságot a pulzussal. Olyan órát akartam, ami a pulzuson kívül távolságot is mér és ezt fel tudom rakni gépre. Ugyan nem vagyok sportszakorvos, sem edző, de mégis az ember jó ha látja, hogy mit követett el futás közben, lehet abból tanulni.

Polar órákat néztem főleg. RS200sd, RS400sd lett volna a választás. Polarban egyrész az RS800sd vagy a GPS-es verzió jó drága volt, másrészt csak távolságot tudott, de nem rajzolta ki a térképre merre jártam. Emellett még megnéztem a Timexeket is, de külön kellett ott is vinni a GPS vevőt.

Sok-sok weblap és fórum böngészés után végül a Garmin Forerunner 405 mellett döntöttem. Igaz hogy 2008 áprilisban jelent meg a Boston maratonon, de májusban már lehetett itthon kapni, és a fő előnye, hogy magában az órában van a GPS vevő és mégis óra méretű, csak egy kicsit vastag. Egy hátránya van, mivel a GPS azért fogyasztja az elemet, bekapcsolt GPS-el csak 8 órát bír, utána tölteni kell. Viszont ennek fejében vezeték nélküli kapcsolattal lehet áttölteni gépre, lehet biciklizésnél, akár túrázásnál használni, ja és magának az órának a szoftvere is frissíthető. Az előbbi linken mindenféle jó tulajdonsága olvasható, nem térnék ki minden részletre.
Hasznos linkek hozzá:
Aki fórumot akar róla olvasni angolul, az itt megteheti: Garmin fórum.
A tréning programja.
Egy gondom van vele, a webes része ami a Garmin Connect az egyrészt lassú, másrészt nem mindig elérhető.

Na szóval azóta már sok helyen futottam vele, nagyon jó társ, van hozzá edzésprogram, virtuális edzőpartner, nem is beszélve, hogy bárhol futok, látszik akár Google térképen, csak pár példa:

Montenegro
London
Siófoki félmaraton

Zárszóként a sok lefutott kilométer egyre jobban és jobban esik. Már lefutottam 2008-ban két félmaratont, és 2009-ben már négy a cél, de erről bővebben a későbbiekben. Sosem gondolom, hogy 4 perc alatti kilométerekre leszek képes, nem az a cél, hanem, hogy jól érezzem magam. De azért valamikor megpróbálom döntögetni kilométeres csúcsomat ;-) Az is bőven elégséges már, hogy a félmaratont 2 órán belül futom.
Mindenkit arra bíztatok, hogy fusson, akár órával akár anélkül, bár az nagyon jó, ha az ember tudja nézni a fejlődését.

Szóval köszönet Susányi Istvánnak, Holczer Péternek, hogy elindítottak a futás rögös útján. Illetve Harkányi Zolinak, Kemény Andrisnak, hogy mindig jókat tudunk beszélni a futásról és sokszor együtt versenyezni.

Jó futást!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.