Ma jött el a Vivicitta napja, Péterrel kimentünk a rajthoz és Andrisékkal együtt tanakodtunk, hogy ebben a szeles hideg időben miben is fussunk. Végül egy technikai alsó, meg egy technikai póló mellett döntöttem, amire rávettem a szélmellényt és kesztyűt. Kicsit nevetséges volt a szervezés, mert izgulnunk kellett, hogy odaérünk-e a rajthoz, akkora volt a sor a ruhatárnál. 2 perccel rajt előtt beálltunk a 2 órás iramfutókhoz, mert Péternek ez volt az első félmaratonja, és nem akartuk elrohanni, ami persze nem így alakult. Nagy nehezen elindultunk, de sok volt az ember a szűk margitszigeti úthoz képest, és sajnos folyton kerülgetni kellett a lassú embereket. Nem tudom miért nem állnak be a képességüknek megfelelően. Na mindegy, amikor kiértünk a Margithídra, megjött a szél is, az, meg az emelkedő, meg a kerülgetés felvitte a pulzusom és sajnos utána már nem akart lemenni. Péterrel folyamatosan kerülgettük az embereket a budai rakparton egészen az alagútig, ott már 160 felett volt a pulzusom és olyan 5:10-es tempókat mentünk az ő órája alapján, mert az enyém nem mért jól, hiába kalibrálgattam a footpodot az elmúlt hetekben. A Lánchídra felfelé már megint szél volt, tettünk egy-két kanyart a belvárosban, egyet frissítettünk a Kossuth térnél, és a Margithídnál ráfordultunk a rakpartra, ahol féltávnál még egész jól éreztem magam, sütött a nap és hátulról fújt a szél. 12 után kezdtem érezni a vádlim, de egészen olyan 14-ig még rendben mentek a dolgok, de a közgáz visszafordító után, aztán meg a parlamentnél olyan szembeszél volt, hogy kezdte kivenni belőlem az erőt. 15 után elkezdődött a visszaszámlálás, feldobódtam, mert olyan jól kezdtünk, hogy ha onnan 6 perces kiliket futottam volna, akkor is 1:55 alatt érünk célba. Próbáltam lépést tartani Péterrel, meg Andrissal, aki közben utolért minket, de egyre jobban nem ment. Aztán a Dráva utcai fordítónál már lemaradtam 20 méterrel, Andris elfutott, de Péter minden noszogatásom ellenére maradt velem. A pulzusom ekkor már régen 175 környékén mozgott, ami már a kimerítő kategória, dehát ez a verseny. A rakpartól fel, és a Margíthídra feljutás egy kis ellenszéllel megspékelve megint sokat kivett belőlem, és kezdtek előzgetni. A Margitszigeten Péter végre nekiállt hajrázni, miután megígértette velem, hogy nem állok meg. Ezek szerint nem néztem ki jól ;) Aztán beküzdöttem magam a víztoronyig a célba, és nem engedtem, hogy a végén lehajrázzon egy hölgy. 1:53:21 alatt értem be, ami kegyetlenül gyorsabb mint a 2:00 órás tempó. Nem is edzettem idén sokat, ki kellett hagynom térdfájás miatt, úgyhogy nagyon elégedett vagyok. Ráadásul csúcsidő gyanús volt, amit fejből nem tudtam, de mindenki elégedett volt az idejével, Péter 1:51-es időt futott, ami első félmaratonnak nagyon szép, Gratula! És még egyszer kössz a kíséretet. Utána benyomtuk a kiosztott almát meg vizet és gratuláltunk Andriséknak is, aki ráadásul térdműtét után nyomta le a félmaratont. Leadtuk Péter chipjét, megszereztük a csomagot, szerencsére gyorsabban. Lusták voltunk elmenni az öltözőbe, úgyhogy a sátor mögött átvettük a ruhánkat, szerencsére nem volt tömeg ;) Közben megláttunk két hölgyet lángossal és azonnal eldöntöttük, hogy kell egy és izomlazítónak meg egy sör mellé. Úgyhogy felhajtottuk a lángos lelőhelyét és kényelmesen megettük a jó kis sörrel, ami pótolja az elvesztett vizet, ásványi anyagokat, és még az izomlázat is kezeli :D
Hazaérve konstatáltam, hogy az 1:53:21 jobb mint az eddigi csúcsom, amit szezon végén futottam Siófokon, úgyhogy remélem ebben a szezonban 1:50 alá be tudom vinni a félmaraton időt. Ha Péteren múlik, akkor meglesz akár 1:45 is ;) A száraz statisztikák:

Max. pulzus: 179
Átlag pulzus: 169
Átlagtempó: 5:22

Összesen: 21.1k, 1:53:21

Polar link

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.