Mivel jó sok elmaradásom volt a blogbejegyzésekkel, ezért csak a szigorú tények...
Két kör a városligetben most elég lazán.

Max. pulzus: 156 
Átlag pulzus: 149
Átlagtempó: 5:49

Mivel jó sok elmaradásom volt a blogbejegyzésekkel, ezért csak a szigorú tények...
Két kör a városligetben

Max. pulzus: 204 ??? rossz a pulzusmérőm...
Átlag pulzus: 156
Átlagtempó: 5:21

Sokat készültem erre a félmaratonra lelkileg, sajnos futásban talán nem annyira. Péterrel mentünk le, aki nagyon be akart húzni 1:50 alá. Megbeszéltük, hogy 5:10 körüli időkkel kezdünk, aztán majd gyorsítunk. A rajtot három szakaszban engedték el, mi a második elején voltunk, úgyhogy megtapasztalhattam, hogy milyen az első sorból indulni. Persze a figyelmeztetés ellenére elfutottuk az elejét. 4:46 volt az első kilométer, aztán sorban 5:02, 5:02, 5:00, 5:02, 5:01, 5:03, hiába mondtam Péternek, hogy ez így egy kicsit nekem sok lesz, de igyekeztem tartani a tempót. Egészen 11k-ig ment az 5:10-en belüli átlag, de aztán elkezdtem benézni 5:10 fölé, Péter ekkor szakadt el. A 13-14k-t még megnyomtam, de a 17-nél valami elszállt. Volt egy lélekromboló kitérő, ami a hosszú 3,5k hosszú Balaton partról kitért befelé 150 métert, majd vissza és utána tovább kellett futni a parton a füves területen. Na valahol itt ment el az 1:50, mert elkezdtem 5:40 körüli időt futni és egyszer még bele is kellett gyalogolnom, úgyhogy lett egy 6:19-es is. A végére valahogy összeszedtem magam, Péter jött is biztatni, hogy meg kell csinálnom az 1:52-t legalább... Ami aztán sikerült is, de annyira ki voltam fáradva, hogy még az órát is elfelejtettem leállítani. Csak a hivatalos eredményből lehet tudni, hogy 1:51:54 lett az időm, ami persze egyéni csúcs, úgyhogy ennek is kell örülni!

Max. pulzus: 179

Átlag pulzus: 168
Átlagtempó: 5:18

Polar link 

Jövő héten félmaraton, úgyhogy kellett egy tempós hosszút futni, mert Péterrel csúcsot akarunk futni.

A pulzusmérő az elején  megint rendetlenkedett... 

Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 148 ???
Átlagtempó: 5:15

Ma elindultam, hogy egy 20k-nál nagyobb távot fussak, felszerelkeztem hátizsákkal, meg folyadék és vércukor pótlással. Úgyhogy a szokásos Andrássy-Bazilika-Lánchíd-Margisztiget után elindultam északnak a budai oldalon, az Auchan magasságában ismerős autó jött szemben, integettem neki, mire megállt, Péter volt az, aki szintén futni ment, csak terembe. A beszélgetés után mentem tovább, elgondolkodtam, hogy a Megyeri hidat is megfutom, de aztán letettem a 25k-ról, és a vasúti hídon átfutottam. A Duna pláza mögött futottam vissza és újra befutottam a Margitszigetre, és hogy meglegyen a 21k, a Lánchídon futottam vissza hazáig. A pulzusmérő megint rendetlenkedett a végén, de lusta vagyok elmenni, megkérdeni mi a baja. Valamikor rá kell szánnom magam.

Max. pulzus: 183

Átlag pulzus: 147
Átlagtempó: 6:03

Futottam 3 szigetkört jó tempóban, hogy a novemberi félmaratonra legyenek már hosszabb távok.
A pulzusmérő a végén megint rendetlenkedett... 

Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 155
Átlagtempó: 5:15

Nehezen szedtem rá magam a mai futásra, pedig jön a félmaraton Siófokon... Reggel Forma1 volt, amin jól aludtam egy kicsit még, utána esett az eső, na meg pénteken kaptam egy nagy rugást a combomba, amikor nem figyeltem és megviselte a combizmom, mert egészen csontig "ment". 
Szóval 11 után indultam el, 13 fok volt kinn, de csak egy hosszú ujjút, meg egy szélmellényt vettem, ami kiderült, hogy egészen elég is volt. Elindultam a Királyon és a Vigadónál értem ki, és ott úgy döntöttem, hogy akkor nézzük meg az Erzsébet hidat, aztán majd úgy megyek a Margitsziget felé. Nem akartam gyorsan futni, mert erőtlennek éreztem magam, de amikor átértem az Erzsébet hídon, akkor úgy döntöttem, hogy megfutjuk a Gellérthegyet. Elindultam felfelé a szerpentines emelkedőkön, kezdtem érezni a combom, de legalább gondoltam megdolgoztatom. Egy apró kis belesétélés után fel is értem a sok turista közé a Szabadságszoborhoz a Citadellánál, aztán leereszkedtem és átfutottam az Oxygén mellett a Tabánba és nekiindultam a Budai vár hosszú lejtőjének, egész jól ment felfelé, úgyhogy eldöntöttem be is futom a teljes várnegyedet. Először a Széchenyi könyvtár felé futottam, a macskakövek legalább edzették a bokámat, a belső udvar megfutása után aztán kimentem a dunai oldalra és visszafutottam a Sándor palotáig, aztán a Vérmező felől végigfutottam egészen a Hadtörténeti múzeumig, majd a Hilton utcájában visszafutva elfutottam a Halászbástya mellett, de nem akartam lépcsőzni, úgyhogy maradtam a felfelé vezető úton történő lekocogásnál. Itt már kicsit fáradt voltam, de lefelé felpörögtem, a Lánchídon, meg a Bazilika felé egész jó tempót nyomtam. Az Andrássyn már csak hazafelé kocogás volt, de tartottam az 5:20-as tempót, amire az utolsó 4k alatt felgyorsultam. Jó volt ez az eső utáni futás, leizzadtam, de nem fáztam. Kell majd jövő héten még hosszabbat futnom. Nem csak az emelkedők, de a laza futás miatt is lett ilyen az átlag.

Max. pulzus: 181
Átlag pulzus: 142
Átlagtempó: 6:07

Na eljött az Ekiden váltó napja. Tegnap elmentem már a rajtszámért, csak annyi teendőm volt, hogy Szemán úrnak odaadjam a kis hátizsákom (mert ő váltott engem) és beállni a rajtba. Reggel vagy az izgulás miatt, vagy valami tegnapi kaja miatt be kellett vennem egy immodiumot, mert különben futás közben is érhettek volna meglepetések és azért úgy nem kellene futni.. .A rajtnál egy sráccal beszélgettünk, hogy ők csak egy hete határozták el, hogy futnak, de nagyon lelkes volt. Beszélgetés közben rájöttem, hogy nem a jó zónába álltam be, hanem eggyel hátrébb, de aztán úgy döntöttem, hogy jobb pszihlsen, ha én előzgetek és maradtam. Különbenis a 18000 embert lehetett érezni. Nagyon buta útvonalon vitték a társaságot, ilyen még nem volt: végig az Andrássyn,  Deáktér forduló, vissza az Adrássyn és a Nagymezőn át a Bajcsy-ra, a bazilikáig, aztán megint vissza az Alkotmány utcáig és ott ki a Parlamenthez. Ez az oda vissza nem tudom mire volt jó, de fogytak végülis a kilométerek. Egész jó tempóban kezdtem, volt egy két futó, akinek a tetszett az irama, tartottam attól, hogy a hasam befolyásol, de az immodium segített. Az 5 perces, illetve azon belüli időket jelzett az órám, bár megint elmászott 50 métert a kilométerjelző tábláktól. Elhaladtunk egy-két operaénekes társulat mellett, akik énekelve szurkoltak, nemsokára megtudtuk azt is, hogy miért. A Nagymezőben kisebbfajta tumultus támadt, mert egy csinos www.opera.hu feliratú pólós hölgy futott, előtte meg ment motorral a kamerás, és mindenki besorolt mögé. Kicsit kocogtam velük, aztán inkább visszagyorsítottam a saját tempómra. Olyan 7k körül éreztem egy minimális lassulást, és hogy még csak a felén vagyok túl, de aztán összeszedtem magam. A parlament után a felső rakparton futottunk végig a Szent István parkig, és ott mentünk le az alsó rakpartra. Vártam, hogy megpillantom a családot, hugom és édesanyámmal megbeszéltük, hogy kitolják a nagymamát is a futóversenyre, hogy hadd lásson, mert nem messze lakik. Néztem-néztem jobbra a felső rakparti sétányra, ahol sokan szurkoltak, de nem láttam őket. Jött a Dráva utcai fordító és nagy lelkesen elindultam lefelé, mert itt már csak egyenesen "lefelé" kellett futni. Szedtem a lábam, mert megláttam egy MFB-s futót is, és nem akartam, hogy nagyon elmenjen ;) Aztán a rakparti lejárónál, ahol lejöttünk megpillantottam a családot, ezért nem láttam őket, mert lejöttek oda és bal oldalra nem figyeltem. Jó nagyot kiabáltam és elfutottam előttük, hogy lássanak, aztán mentem tovább, mert be kellett hozni a váltót jó helyre. A vége felé már küzdős volt az 5 perces kiliket tartani, de valahogyan sikerült és végül megláttam Istvánt, aki váltott. Megálltam odatettem a lábam, hogy vegye le a chipet, de elfutott, mert mint kiderült nem voltunk benn a váltózónában, úgyhogy még kellett 20 métert futnom... De végül meglett 4:57-es átlagidővel! Szóval gyomorrontás ide vagy oda, sikerült megfutni az elvárt szintet. 
Utána összeszedtem magam és átmentünk a Lánchíd másik oldalára a Halász utcához, ahol a második váltóhely volt. Addigra már lehűltem, úgyhogy átöltöztem. Vártuk a két csapat emberét, mert én csak a második csapatba fértem bele a lassúságommal ;) Az első hamar jött, látszott, hogy jót fognak futni, végül István is befutott az általa vállalt 5:30-as átlagon belül, úgyhogy mi is jól álltunk a tervezetthez képest. Nagyon rosszul volt megcsinálva a váltóhely, mert láttam befutni, meg a váltóemberét elmenni, de aztán eltűnt. Még szerencse, hogy volt mobil nála, így csak 5 percet izgultam, hogy merre van, mert nálam volt a cucca. Visszasétáltunk a Lánchídon a 4. váltóhelyhez, ő hazament én meg megkerestem a többieket. Péter már befutott és irtó jóra kalkulálták az idejüket, mi meg Bazsit vártuk, aki a mi csapatunkban futott. Ő is megjött elég jó idővel, olyan 3:40-re saccoltuk a befutásunkat. Lassan szedtük össze magunkat és kisföldalattival kimentünk a Városligetbe a célhoz. Geri már befutott, de nem vette fel a telefont, úgyhogy én vigyáztam a cuccokra és vártam Lacit, a mi ötödik emerünket, miközben Péterék keresték Gerit. Meglett, de nem tudta, hogy pontosan mennyivel futott be csak azt hogy olyan 2:50 körül, ami nagyon jó, ilyet még nem futott a nyúl váltó. Aztán megjött Laci is, kissé kipirulva és befutott. Nem emlékeztem pontosan, hogy mikor mentem át a rajton ezért nem tudtuk, hogy mennyi lett a nettó idő, de a 3:40 úgy nézett ki bejön. Leadtuk a chipeket és hazafelé felfrissültünk egy kis sörrel, ami ilyenkor a legjobb izomlazító. Mindenkét csapat elégedett volt magával.
Délután megnéztük az eredményeket: 
Mindsystem - 2:46:08 8. hely a 755-ből
Mindsystem2 - 3:59:52 146. hely a 755-ből 
A céges listák majd később kerülnek fel, de elvileg a "Fut a cég" versenyt Péterék megnyerték, mert előttük olyan atlétikai klubbos csapatnevek voltak, esetleg egy kivétel volt.
Kíváncsi vagyok a mi csapatunk a "Fut a cég"-ben hanyadik lett, de így is jó a 146. hely is. 
Jól esett a futás, lehet készülni a siófoki félmaratonra. Ott is jó lenne ilyen tempót futni. 

Ugyan nem találtam magamról képet, de a család meg lett örökítve, ahogy jönnek szurkolni ;)

Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 162
Átlagtempó: 4:57

Kiderült végül, hogy az Ekiden váltón 11,4k-t kell futnom, úgyhogy kimentem a Margitszigetre, hogy megnézzem azt a távot is egy kicsit erősebb tempóval. Elindulok kellemes tempóban, az idő tök jó a futáshoz. Megint szembe megyek a forgalommal, hogy ne befolyásolják a tempót. Az első kör végén megint elkezdett hülyéskedni a pulzusmérő, aztán úgy döntöttem nem érdekel és futottam ahogy jól esett. A második kört megnyomtam egy kicsit olyan 5:05-ös tempóra, de még mindig jól esett. Meg lesz ebből az 5 percen belüli tempó az Ekidenen.

Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 152 
Átlagtempó: 5:13

Mivel közeleg a váltó és nem volt tiszta, hogy most 5k-s vagy 10k-s távot futok, ezért elmentem egy gyors 5k futásra, hogy mit bírok alapvetően. Egész jól esett, dombnak felfelé is nyomtam, visszafelé kicsit azért már érdekes volt, de sikerült fenntartani a tempót. Jó lesz ez versenyen.

Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 163
Átlagtempó: 4:48

Elmentem a szokásos szombati futásra, mivel autómentes nap volt és le volt zárva az Andrássy, meg a József Attila utca, ezért azon futottam végig. Rengetegen voltak az utcán, nehéz volt az Andrássyn végigfutni, volt rengeteg stand előadással, meg minden. Aztán Lánchíd is tele volt mindenfélével és emberekel, úgyhogy most is a gyalogos részen futott. Jó tempóban futottam, jól esett az 5:10 körüli tempóra felgyorsulni. Belevágtam egy szigetkörbe is, ott meg 5:00-ig lementem, viszont a pulzusmérőm megint szórakozott. Aztán a szokásos Parlament, Nagymező útvonalon hazafutottam. Jó, mert van még bennem erő az elkövetkező Ekiden versenyre.

Max. pulzus: 192 ?
Átlag pulzus: 146 ?
Átlagtempó: 5:21

Ugyan ma nagyobb távot szerettem volna futni, de kát dolog is befolyásolt. Egyrészt, hogy holnap egy kisebb csapattal túrázni megyünk és meg akartam nézni, hogy amit meg akarunk tenni túraútvonalat, ott milyen a talaj, mert ugye két napig esett, és sártengerben nem kellene menni. Másrészt 10:25-re ki kellett menni Marci fiamért, aki tanév eleji összeszoktató osztálykiránduláson volt a Mátrában. Szóval felmentem a Normafára, kisebb tanakodás után, hogy vajon miben fussak. Végül egy capri, meg egy hosszúujjú technikai lett, egy futómellénnyel kiegészítve, hogy ne fázzon meg a mellizmom. Így legalább tudtam vinni a telefont is annak a zsebében, mert a Runkeeperrel is meg akartam örökíteni a futást, hogy a facebookra feltéve a holnapi túratársak is megnézhessék az útvonalat. 
Elindultam a szokásos útvonalon, amit Levivel, meg a családdal már 1x-2x megtettünk. Az Anna rét után a zöld jelzésen lefelé jó tempóban futottam, majd jött a Szilassy út elhagyatott és lakott házai, majd kis beton után a Tündérszikla alatt futottam el. Utána jön egy kis meredekebb lépcsős, ahol óvatosan kell közlekedni. Meglátjuk, hogy holnap a társaság fel akar-e menni a Tündérszikla felső részére is, de szerintem így alatta elhaladva sem rossz. Utána ugye a Libegő alatt elhaladva (2k) kezdődik az emelkedő, mert eddig csak lefelé vezetett az út, itt a zöld jelzésen tovább a kaptatón már érzem a légzésen, hogy kicsit küzdeni kell, de jól megy. A zöld kereszten folytatva, jobb tempóban elérem lassan a Budakeszi utat (4k) és áttérek a piros/sárga jelzésre, ami már elkezd felfelé vinni, és a piroson folytatom a gerincen fel a Jánoshegyre. Itt már nagyobb kihívás az emelkedő, kis idő után bele is gyaloglok, mert nem hajt a tatár, és a pulzust is kíméljük azért. Azért még így is jó az erőltetett tempó, mert 1-2 túristát elhagyok. Aztán a Jánoshegyi úton először áthaladva kicsit lankásabb lesz az emelkedő és elkezdek újra futni és jó tempóval haladok felfelé, egy kicsit népesebb túrista csoport kerül elém, őket gyorsan elkerülöm. Aztán amire elérem másodjára is a Jánoshegyi utat, kicsit elpilledek, és a csúcs felé a maradék kanyargós és meredek részt is gyaloglásra veszem, de azért igyekszem. Utol is érek még két túrázót, meg két futót, akik szintén gyalogolnak. Felérve a kilátóhoz elkezdek kocogni, hogy a fotózó túristáknak legyen valami látvány is. Eközben látom, hogy egy csomóan hátizsák le és mennek ki egy padhoz, mire rájövök, hogy akkor valami teljesítmény túra van, megpillantom Józsit és feleségét, üdvözlöm őket és kiderül, hogy egy kis 21 kilométeres túrán vannak, mert ezt választották a valószínűleg sártengeres Börzsöny helyett. A jánoshegyi kilátótól a meredek lefelé földes lépcsőkön együtt sétálva megyünk le, össze is jön egy 9 perces kili... Leérve a Libegő végállomásához elköszönök tőlük, mert igyekeznem kell Marciért. Úgyhogy újra belevágok a futásnak, és nyomok egy 5:22-es kilit, ami nagyon jól esett, és így legalább az átlagot is javítom. A parkolóhoz visszatérve 7.4km-t jelez az órám is meg a telefon is, úgyhogy méóost érdekes, a Polár is jó volt, nem mint múlt héten. Megkerülöm még a Normakert vendéglőt, hogy meglegyen a 7.5km az órában. A szakácsok már dolgoznak a finomságokon, de Kriszti még nincs itt ;) 
Végül egy jó 7 perces átlagtempó jött ki a futásra, jól éreztem magam utána, úgyhogy jövök majd még ide futni... A terep jó volt, megfelelő lesz a holnapi túrához, ha kisüt egy kicsit a nap, akkor mégjobb lesz.

Max. pulzus: 174
Átlag pulzus: 152
Átlagtempó: 6:49

Vasárnap félmaraton után lejöttünk Tihanyba az SAP konferenciára, és úgy volt, hogy majd kedden futunk egy kicsit, de aztán a két Péter (Holczer és Ábrahám) rávett, hogy már hétfő este fussunk, ami az előző napi Whiskey és szivar lazulás után nem volt triviális, de hát nem is akartunk gyorsan futni. A panzióban ahol Péter (H) lakott tudtunk kérni egy túrista utas kis térképet, úgyhogy elindultunk meghódtani a félsziget nyugati felét. Elindultunk a házak között, a Club Tihany felett a hegyoldalban, és megállapítottuk, hogy itt azért el tudnánk képzelni valamelyik házat vagy pincét, ahova visszavonulnánk. Kis idő után befutottunk az erdőbe és a nyugati peremen kidőlt fák között szlalomozva, nyugis tempóban futottunk. Ugyan terveztem, hogy felfutunk a Csúcshegyre, de eltévesztettük az utat és miután kilyukadtunk a szőlőknél, ezért inkább rövidebbre vettük a távot, és a belső tó mellett futottunk vissza. Mint kiderült Ábrahám Petinek pont elég volt a kicsivel több, mint 7 kilométer. Szusszantunk egyet, nyújtottunk és egy ásványvíz után egy izomlazító sört is ledöntöttünk a már nem forró torkunkra (megúsztuk a torokfájást). A tegnapi nap után kissé fáradt voltam, de annyira nem mentünk gyorsan, csak a végén a tó parton volt kicsit sok a tempó fáradt lábamnak...

Max. pulzus: 173

Hát a mai napról nincsen sok kedvem bejegyzést írni, de hát arra van a futónapló, hogy később visszatekintve tudjunk a hibáinkból tanulni...

Eljött a Nike félmaraton napja, és minden arra mutatott, hogy lehetne egy jó időt futni, hiszen ha nem is konkrétan céltudatoasn edzettem erre a futásra, de a nyáron azért sokat futottam, hosszabbankat is, meg gyorsan is. Ráaduásul előre hozták 9-re a rajtot, aminek örültünk, hogy hátha nem lesz akkora meleg, mint szokott lenni. Péterrel és Andrissal összetalálkoztunk a rajtnál, de Szemán úr nem ért oda időben, és már nem hallottam meg a csörgését. elmentünk bemelegíteni. Rengetegen voltak. Andris nem érezte magát olyan teljesítő késznek, de Péterrek az 1:45-öt akarták megcélozni. Andris barátja két órát akart futni, mert az Iron men óta rendetlenkedik a csípője és nem mert gyorsabb tempót, én meg 1:50-et akartam futni, hogy egyen már egy kis csúcs, így egyedül vágtam neki az 5:10-es tempónak. Az első pár kilométeren nagyon jól ment, az Andrássy-n, meg a Lánchídról lejövet megvoltak a futók, akikkel egy tempót mentem. 5:00-5:16 szórt az első 8 kilométer, csakhogy a rakparton lefelé az első frissítésnél, ahol fél literes vizet kaptunk, amit nem bírtam kiharapni :( megütött a szokásos betonteknős meleg, és elkezdett a pulzusom felmászni.

(itt még jó voltam)

Alig bírtam ki a rakpart végét, a Műegyetem előtti feljárót a 9. kili, már csak 5:22 volt. Ott viszont kaptam egy kis bíztatást, mert a Nike megszervezte a virtuális szurkolást, azaz a Facebookon lehetett gyűjteni a szurkolókat, akik küldtek bíztatást, és amikor elfutottam a nagy ledfal előtti érzékelőnél, akkor az üzenetekből kirakott párat a falra. Jött Kovács Józsitól is, hogy "Menni fog!". Ekkor még úgy gondoltam én is, hogy azért csak összeszedem magam. Aztán jött a Szabadsághíd 5:27, és elkezdtem aggódni, főleg, mert nem a kilométer táblákkal szinkronban jött az órám kilóméterenkénti mérése, azaz még lassabb voltam. Itt még rá tudtam erősíteni egy 5:07-es kilométerre a Közgáz körül, de elkezdtem elérni a 170-es pulzust, ami előre jelezte a gondokat. Jött három 5:40 körüli kilométer és aztán a 15. ami a Dráva utcánál a rakpart vége felé volt, bele kellett nagyon sétálnom a frissítőbe és banánt is enni, mert az addigi csak víz ivás nem volt elegendő, és össze is szedtem egy csúnya 6:17-et. Ekkor már el volt nagyon mászva az órám GPS-e és a kilométtábla, úgyhogy nem is tudtam rendesen, hogy mit futok. Csak azért futottam, kocogtam tovább, mert lelki szemeim előtt megjelent Péter, aki múltkor is közölte, hogy csak fejben nem vagyok felkészülve és, hogy egyébként se álljak meg. Na innét már nem részletezem, de 6 perc feletti kilik jöttek össze... Nyugati felüljáró gyalogolva, Ferdinánd híd alatti frissítés gyalogolva, Dózsa György út gyalogolva... Na itt aztán utolértek a 2 órás iramfutók és jól lehagytak. Az órám már régen 21 kilométer felett mutatott, de én úgy éreztem az ólom vádlijaimmal, hogy már a maraton táv befutójánál vagyok és cirka 7 perces tempóval befutottam, nettó 2:02:36-os idővel. Ennek régebben talán még örültem volna, bár simán mos is 2 órán belül kellett volna megfutnom :( 
A célban majdnem kidobtam a taccsot, kijebb is kellett mennem a tömegből egy kis levegért, miután megkaptam a befutócsomagot meg az érmet. Megtaláltam Péteréket és akkor ért a legnagyobb meglepetés, mert Péter kiállt 11 kilométernél, mert ő sem bírta a tempót. Később kiderült, hogy Szemán úr is meghalóban volt 7 kilométernél, és csak 2:17 alatt ért be, márpedig ő is tud 2 órás időt, és ráadásul a maratonra edz. Ja és Edit is csak 2:10-et futott, pedig tud ő is jobbat. Valami nem stimmelt nekünk a mai nappal. De persze volt olyan ismerős (Győri Péter), aki 1:46-ot futott, majd kifaggatom. Andris is 1:43-at tudott végül futni.
A célban, illetve hazafelé megittam másfél liter vizet, miután végig frissítettem vízzel az összes állomáson, és még így is otthon a mérlegre állva csak 81.5 kg voltam, mi azt jelenti, hogy az átlag 83-as súlyomhoz képest 3 liter vizet kiizzadtam. Hiába vizetem a sapkám, locsoltam a fejem, törölgette a vizes szivaccsal a tarkóm, mégis kiszáradtnak éreztem a szám...  

(jobbra a szélén pirosban)

Szóval a tanulság, nem szabad elfutni az elejét, és többet kell készülni talán hosszabb futásokkal. Illetve a meleg időben nem tudok teljesíteni. Most néztem, 10k-nál még 52:53 volt az időm, 14,5k-nál már csak 1:19:19... a vége meg tudjuk...

De nem adjuk fel! A novemberi siófoki félmaratonon újra megpróbálom az 1:50-et. A maratonon meg csak valami váltót futok.

Kimentünk Péterrel a szigetre egy kis átmozgatásra. Bár előző nap elég nagy fejfájásom volt, meg a gyomrom sem volt jó, azért összeszedtem magam. Elég jól éreztem magam, 5:30-as tempót futottunk a szigeten körben, aztán meg ki a Margithíd budai hídfőig. A pulzusmérőm már megint őrültködött, volt mikor semmit nem mért, máskor meg 180-at mutatott, pedig tök jól éreztem magam. Ez nem az első eset, lehet, hogy elugrok valamikor Zergéhez megkérdezni, hogy mit tegyek vele...

A pénteki kimerítő hosszú futás után ma inkább egy gyorsítót akartam funti. Réka után eredtem, aki szintén elment kocogni. Utolértem oda is, meg vissza is... 

Péter rávett, hogy fussunk 3 szigetkört versenytempóban. Fejben még nincs meg, 10 után már fel akartam adni, 14-nél be is lassultam. Azért addig viszonylag jól ment és azt hiszem, akár meglehet az 1:50-es félmaraton.

Kipróbáltam milyen a versenytempó, amit 1:50-hez kellene futni a félmaratonon. Hát gyors... De jó idő volt, sokan futottak.

Megint csak egy rövid látogatás a Városligetbe...

Gyorsan elmentem egy kicsit futni, mert közeleg a Nike félmaraton.

Az előző napi névnapos ünnepelgetés után, amikoris a vese átmosás is megvolt megfelelő nedűvel, úgy gondoltam mégis csak el kell mennem egy kis futásra. Nem akartam messzire kerülni otthonról, mert nem tudtam mennyire bírom, úgyhogy egyik irányba is, meg a másik irásba is futottam. A végén pedig lementem a Duna mederbe, mert annyira lent volt a vízállás, és futottam egy Rocky filmből ismert kalandot. Viszont teljesen meghülyült a pulzusmérőm, le föl ugrált. Lehet, hogy a lemerülőben lévő GPS zavarta a kommunikációt.

Korán keltem egy kis városnéző futkosásra, már fél nyolckor úton voltam. A szokásostól eltérően a Vígadónál futottam ki a Duna partra, aztán a megszokott Lánchíd, Margitsziget kör, Parlament útvonalon mentem, laza tempót tartva.

Nem akartam túl erőset futni ma, és akartam hazavinni virágot, úgyhogy a szokásos két kör laza városliget után az Andrássy-n futottam vissza és vettem az Oktogonon virágot. Meleg volt még este is, de jól esett és a laza körhöz képest jó átlag is lett...

Szombat reggel csak el kellett menni futni, hamár a heti két kungfu edzés mellett a melegben nem tudtam rávenni magam... Valamitől ugrabugrált a pulzusmérőm, 221-et is mutatott, ami lehetetlen... még a 181-et elhiszem, de nagyon hektikus volt. A meleg meg már fél kilenckor is nagy volt :(

A nagy montenegrói futó hét után kicsit rápihentem a futásokra, meg az éjszakai hazaútra, és elég sok kimaradt. Főleg mert nagyon meleg volt és mindig volt valami esti program, vagy kungfu edzés. A nagy meleg miatt inkább úgy döntöttem, hogy futok egy gyors 5k-t. Elég jól sikerült, az első bemelegítősebb első kili után mindegyik 5 perc alatt volt. Persze a pulzusom fenn volt, de nem ment 177 fölé, ami jó jel.