Ma akartam egyet futni, és Levinek is el kellett volna velem jönnie, de csak kisebb győzködésre, meg arra az ígéretre volt hajlandó, hogy nem futunk gyorsan. Elindultunk a gát felé, megbeszéltük, hogy csak 2 kilométert futunk együtt, és mire figyeljen. Persze rögtön gyorsan elindult, úgy kellett visszafognom, de aztán a gáton már barátságosan kocogtunk. A tempó nem volt túl gyors, próbáltam egy-két okosságot mondani, hogy mire figyeljen. A házak vége után nem sokkal kellett visszafordulni, és ugyan laza, de mégis kicsit jobb tempóban jöttünk haza és a végén még egy 3:40-es tempójú 100 méteres hajrát levágtunk, úgyhogy kis túlsúly ide vagy oda, a lába gyorsn pörög a kisebbik fiamnak.
Ezeután elindultam a maradék kitűzött 5k-ra újra vissza a gátra, mert a Penny dombját is meg akartam mászni. Kicsit lassan pörgött fel a lábam, mert egyrészt a sprintből a pulzust le kellett hozni, másrészt a lábaimat meg felpörgetni. Az 5:17 után aztán jött egy 4:40, és utána csak azért csúszott be egy 5:00, mert abban volt a nagyobb emelkedő. Nyomtam még egy 4:46 és 4:42-es kilométert, aztán gondoltam még hozzá teszek egy fél kilit, de abból meg egy laza egész lett, úgyhogy abból lett a végeredmény a 8k. 

A gyors 5k-t sikerült 24:25-re sikerült, ami 4:53-as tempó, szóval elégedett vagyok, csak nem tudom a pulzust, mert megint zöldségeket mért.

Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 139
Átlagtempó: 5:36

Kimentünk május elsején Gödre, Levi vendégségben volt, Marci buli után pihent, úgyhogy csak ketten mentünk ki Rékával. Elmentem futni, hogy élvezzem a jó időt, de megártam, hogy kicsit csillapodjon a meleg. Elvileg 10k-t akartam futni, de lassú 6 perces első kili után lazán 5:14-es idő jött két kilométeren, úgyhogy nekiindultam és elkezdtem belőle faragni, és aztán úgy döntöttem, hogy inkább mozgok 1 órát, mert a 10k-nak hamar vége lenne. Rengetegen voltak a bicajúton, egy két futó is akadt. 5,75 körül fordultam jó tempóban és még tudtam erősíteni, bemenni 5 perc alá, de egyébként is 5:10 alatt futottam. A vége felé már nehezemre esett, de kitartottam, így sikerült sokat a felső pulzus tartományban is futni, de csak 172 volt a max, és az átlag meg csak 158, ami nem rossz.

Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 158
Átlagtempó: 5:13

Csütörtöktől kungfu táborban vagyunk Marcival, napi hét óra mozgás van szokás szerint. 
7-8  Lándzsázás
8-9 Gerinctorna
11-13 Edzés
17-19 Edzés
19-18 Lándzsa
Szóval van elég a mozgásból, de Józsival (piedcat) azért ha lehetőség adódik, elmegyünk egy kicsit futni. Szombat délután elkéredzkedtünk Laoshi-tól, hogy elmegyünk futni, nehogy lemaradjunk valamiről, amiben esetleg részt kellene venni. Előtte persze jót ebédeltünk, úgyhogy kérdés mennyire lesz könnyű a futás, ráadásul Józsiék délelőtt fotózkodtak, ami azt jelentette, hogy állniuk kellett jó sokat megfelelő pózban, ami szintén nem jó az izmoknak.
Nagy félszigetkört tervezünk, kb. 15 kilométert 2 óra alatt, de rugalmasan szoktuk kezelni a dolgokat. Elindultunk még betonon a belső tó mellett, és elhaladtunk a Kecskeköröm fesztivál hatalmas tömege és kirakodó vására mellett, hogy aztán nekivágjunk fel a hegynek a gejzírkúpok felé. Józsi megkérdi, hogy akarok-e előre menni, úgyhogy nekivágok. Az ebéd húz vissza, de az első emelkedőn nem nagyon akarok belesétálni. Átverekedjük magunkat a nyugati partra, az erdőben kellemes az idő. Közben találkozunk egypár túrázóval, meg egy kerékpáros házaspárral, hát nem tudom, hogy mit szólt a kedves feleség, amikor olyan helyeken kellett átküzdenie magát, ahol 2-3 keresztbe dőlt fa volt az ösvényen. Józsi GPS-e nem enged minket letérni a helyes útról és viszonylag egybehangzóan állítja a távolságot az órámmal. Lehet, hogy csak Budapesten van eltérés? A Csúcshegyre fel aztán kicsit megküzdünk, itt elég meredek az emelkedő. A legtetejét nem járjuk meg, mert már voltunk, csak megyünk tovább a túristaúton. Innen is gyönyörű rálátás nyílik a beső tóra és az Apátságra. Kisebb bizonytalanság után megyünk visszafelé a levenduláshoz és a belső tó irányába, mert a külső tavat nem akarjuk megkerülni, hiszen ott betonon kellene az autóút mellett visszajjönni. A szőlők mellett a nyílt terepen nagyon meleg van, és itt is van egy-két lejtő emelkedő, úgyhogy felvetem Józsinak, hogy ha már itt vagyunk és múlkor kihagytuk a Kiserdő-t, mint hegycsúcsot, akkor mi lenne, ha most a keleti oldalt hagynánk ki és megmásznánk a Kiserdő hegyecskét. A megfelelő helyen letérünk és megyünk felfelé, kicsit már kisebb lendülettel, ez már a 10. kili és a 9-10-be bele is húztunk egy kicsit jobban. A hegy oldalában, egy földbe ásott pince tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a belső tóra és az Apátságra, úgyhogy egy-két panoráma képet is készítünk, aztán megyünk tovább, de még nincs vége az emelkedésnek, szóval kiderül, hogy nem is olyan kicsi ez a hegy. Felérünk a tetejére és gyönyörű kilátás nyílik a külső tóra is, sőt érdekes sziklák vannak, úgyhogy kimászunk és csinálunk egy két fotót. Továbbfutva, a falu határában majdnem, találunk egy kis piknikező helyet, ahonnan rá lehet látni megint mindkét tóra, meg is jegyzem magamnak, hogy egyszer majd a családdal el kell jönni. Mivel az idő rohant és nem akartuk, hogy az öt órai edzés elején levő fotózást lekéssük, inkább visszafordulunk a tábor felé, és egy jó kis 5 perces tempóval zárjuk az utolsó fél kilométert. Este még jöttek a nehéz formagyakorlatok is, úgyhogy jó, hogy nem terheltük be azt az utolsó 5 kilométert.

Max. pulzus: 165
Átlag pulzus: 147
Átlagtempó: 8:13

Na eljött a nap, amikor egyéni csúcsot akartam futni, igaz nem a legjobban készültem rá, de nagyon elszánt voltam. Bár a múlt héten kiderült, hogy az órám nem mér jól, és kilométerenként 3-4 másodperccel jobb időket mutat, azaz több km-t mér a GPS, mint kellene, megbeszéltük Péterrel, hogy 5:20-on belül kezdünk az első 5k-n, azaz 27 percet tűztünk ki, aztán utána felmegyünk 26 percre, 5:10 körülre és az utolsó 5k-t, meg megnyomjuk egy kicsit. Andrissal álltunk be a rajthoz, aki 1:40-en belül akarta megfutni a félmaratont, úgyhogy ő előre ment. Kicsit belehúztunk a tömegben vissza is vettünk hamar, hogy ne legyen gond és az első 5 kili, amit a Margitszigeten futottunk tök jól ment, a frissítő állomásokon elhatároztam, hogy mindenhol iszom egy kicsit, nehogy kiszáradjak, meg a szivacsot is megnedvesítettem, hogy közben, ha lekezd sütni a nap, akkor tudjam használni. 
Sajnos az órám megint rossz időket mutatott, mert a kilomter táblák előtt csipogott, és ugye egyre nagyobb távolsággal, de ami még rosszabb volt, hogy Péteré is előbb csipogott, azaz nem 3-4 másodperc volt a vélt és a tényleges tempóm között hanem több. Úgyhogy egy idő után azt nem is néztem, csak a kilométertáblánál az időt.
Aztán persze jött a szokásos Margithíd, budai felső rakpart, ahol már kis széllel is dolgoztunk, de még minig jó tempónk volt, kinéztünk két lófarkas, színes pólójú hölgyet, hogy az a tempó jó lesz nekünk. Átrobogtunk a Lánchídon, aztán jött az egyik szakasz, amit nem kedvelek, le a Corvinusig, forduló és vissza. A 13-as kilométerig minden rendbe volt, az órám szerint 5:02 és 5:14 közötti idők mentek, azaz ténylegesen 5:07 és 5:19 lehetett, ami azt jelentette, hogy ha a végét megnyomjuk, akkor megvan az 1:50. Aztán amikor a Lánchíd lábánál felküldtek minket a kis utcákra, akkor az Akadémia utcától elkezdtem lassulni, itt még csak 5:30-ra estem vissza, de azt 4 kilométeren keresztül és sajnos a végére sem tudtam összeszedni magam. Elkezdtem mantrázni, hogy "Accept no Excuses", azaz "nincs kifogás", végig kell futni, pedig a legszívesebben belesétáltam volna. De onnan még nehezebb. Szóval maradtak a 6 perces kilométerek, a nehéz lábakkal, meg a magas pulzussal 175 felett. Ekkor Péter már elment, mert látta, hogy nem tud húzni és gyorsítani. Még a Margithídra összeszedtem magam és valahogy felfutottam, aztán még jött másfél kilométer a szigeten. Nagyon nehezen akart összejönni, végül csak beértem. Eléggé megszédültem, éreztem, hogy kihajtottam magam. Nagyon gyorsan lenyomtam a két félliteres Ice-teát, hogy gyorsan visszajöjjön a folyadék, meg a cukor... Közben még egy almát is bekebeleztem, így nagyjából helyrejöttem, de dőlt belőlem a víz. Ekkor már szerintem bőven 25 fok felett volt az időjárás.
Andris 1:36-ot futott, Péter 1:52-t, nekem meg be kellett érnem az 1:55-tel. A szép az egészben, hogy az órám 21,440 métert mutatott, ami 350 méterrel több, mint amit eddig gondoltam, hogy félmaraton táv. Ha így nézzük, akkor az majdnem 2 perc különbség! Szóval ennyit a Polar GPS-ről... Másképpen kell edzenem, figyelembe kell vennem ezeket az eltéréseket is, és gyorsabbra kell tennem a mércét. Ha az én órám szerint néztük volna a félmaraton távot, akkor kb. 1:54 jött volna ki, amit ha így nézünk, akkor idei legjobb időm, de persze ez így nem ok.
Átöltöztünk és levadásztunk egy-pár citromos Gössert még frissítőnek. Ott futottak el mellettünk a 10 kilométeres táv résztvevői, hosszú perceken át. Rengetegen voltak, összesen 15650 ember nevezett, félmaratonra is majdnem 4000 nevezőt mondtak. Összesezdtük magunkat és valahogy hazajutottunk. 

Ha úgy nézzük, hogy az 1:55:47-emmel az 1166. lettem a férfi mezőnyben a 2259-ből, akkor azért elégedett vagyok, majdnem az első fele. Az 1049 női beérkezőből csak 179-en előztek meg, úgyhogy javítva a statisztikát, 1345. a 3308-ból ;) Ha meg összejön az 1:50, akkor a 840. hely jött volna össze a férfiak között, szóval erre hajtunk majd.
A nyári K&H váltón és a szeptemberi Nike félmaratonon a meleg miatt nincs túl sok esélyem az 1:50-re, de novemberben újra megpróbálom.

Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 160
Átlagtempó: 5:26

Balatonalmádiban voltam IT konferencián, és ugyan az esti társalgást éjjel egykor fejeztük be, és nem is nagyon akaródzott kimennem futni, de tudtam, hogy csak bele kell vágni, és egyébként is holnap nem nagyon lesz rá időm. Ezért szépen felöltöztem és lementem a Balatn partra. Megcsináltam a csíkung gyakorlatomat, lenyomtam 5 hinta fekvőtámaszt és a szokásos 20 sárkány fordulót, mert jön a kungfu vizsga is. Ezután elindultam a bicikli úton, hogy kábé 5k-t fussak. Kimentem ahol tudtam a Balaton mellé, és megdöbbentő volt, hogy olyan magas a vízsszint, hogy még a sétányon is áll, mintegy belvíz szerűen. Itt kénytelen voltam a kőgátszerű falon futni, de szerencsére a végén száraz területre tudtam ugrani. Nem nyomtam nagyon, tényleg csak átmozgatni akartam, úgyhogy éppen csak 6 percen belül igyekeztem tartani. Aztán úgy jött ki a lépés, hogy elfutottam Káptalanfüredig, kicsivel több, mint 3k-ig, aztán visszafelé a végét megnyomva, még kifutottam a kikötő végéig és 6,5k lett a tervezett 5-ből. Nagyon klassz volt hallgatni a madarak csiripelését a friss reggelben, nem fáztam a rövidnadrágban és pólóban sem. 

Max. pulzus: 172 (néha 202-t mutat a grafikon...)
Átlag pulzus: 148
Átlagtempó: 5:49

Kimentünk Péterrel a Margitszitgetre, hogy fussunk együtt három kört, készülvén a jövő heti versenyre, egy kicsit gyorsabban. Megbeszéltük, hogy gyorsuló tempót akarok követni, nem pedig elfutni magam az elején, úgyhogy most is fussunk 3 gyorsuló kört. Az első kili csak egy 5:48-as bemelegítő kör volt, de utána 5:15-re felpörögtünk, laza 155 körüli pulzussal, ami nagyon biztató volt. A következő körben 5:08 és 5:13 közt jojóztunk, de nem volt jó a gyomrom, sajnos későn kaptuk meg a halat Gödön, ahol délelőtt voltunk, mert akkora sor volt a Dunacsárdánál, úgyhogy be kellett néznem a Hajósba egy kis egészségügyi szünetre. Megkönnyebbülve folytattuk jó tempóban és 5:05-re is lementünk. A végén még Péter kérte, hogy forduljunk meg és ne teljes kört menjünk, így csak 15k lett amit futottunk és nem 16k, de ami meglepő volt, hogy én bírtam jobban az utolsó pár kilométert. Igaz ekkor már 170 körül táncolt a pulzusom. Mindenesetre egy bíztató 5:13 jött volna ki, ha nem derül ki közben, hogy az én órám, illetve GPS-em 3-4 másodperccel hamarabb csipog, mint Péteré, azaz, ha az ő órája a jó, akkor ez a tempó nem elég az 1:50-hez, hanem még kilométerenként meg kell találni azt a 4 másodpercet is, nem is beszélve a frissítés időkről.

Max. pulzus: 174
Átlag pulzus: 158
Átlagtempó: 5:13

Elmentem Gödön futni egy közepest, mert nem volt biztos, hogy vasárnap futunk Péterrel, mert esőben nem akart. Mivel jövő héten a városban futunk, ezért én is a gödi utcákat választottam. Elindultam 5:29-el a gáton és elkezdtem gyorsulni, mert folyamatosan akartam növelni a tempót, amit majd a versenyen is kell. Jó meleg volt már  11 órakor, de legalább ezt is teszteltem a sok hideg után. A másodikra sikerült egy 5:06-ost futnom, úgyhogy visszavettem egy kicsit és 5:12 körüli tempóban nyotam Göd déli végéig, aztán amikor visszafordultam elkezdtem gyorsítani, 5:05 környékére, aztán benéztem 5 alá is 4:56-ra. Végig bírtam tartani a tempót és két 5:02-essel fejeztem be. Jó volt így az utolsó 6 kilit megfutni öthöz közeli átlaggal. Ráadásul a pulzusom is lassan ment fel. Bíztató.

Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 160
Átlagtempó: 5:10

Ezen a hétvégén is kimentem futni egyet a szigetre a délelőtti szuper workshop után, mert holnapra kungfu gyakorlás volt betervezve. A szokásos útvonalon mentem, ki a szigetre viszonylag laza tempóban. Nem éreztem magam kirobanó formában, úgyhogy az első két kört a megkezdett 5:35 körüli tempóban nyomtam, inkább raktam rendbe a gondolataimat, aztán az utolsó kört megnyomtam egy kicsit, 5:25 környékére, de még mindog nem erőltetve nagyon. Persze a pulzusom felment 170 környékére a végén. 

Max. pulzus: 174
Átlag pulzus: 152 (de megint voltak kiesések...)
Átlagtempó: 5:33

A múlt hétvégi nagy havazás és a minuszok miatt ellébecoltam a futást... Csak a kungfu maradt a héten... Ma le kellett mennem Zalába a kisebbik nagyfiamért, úgyhogy vezettem 460 km-t, kissé elfáradtam, de még hiányzott 21, úgyhogy elmentem futni. Este ötkor még 12 fok volt, úgyhogy csak egy hosszú aláöltözettel és egy vékonyabb termóban mentem futni. A múltkori útvonalon mentem, úgyhogy az első 5 km bemelegítés volt a szigetig, 5:35-ös átlagtempóval. Ekkor eldöntöttem, hogy a három kört megpróbálom gyorsuló tempóban futni a szigeten. Az első körön 5:20 körül akartam futni. A következő 5k sikerült is 5:17-es átlagtempóval futni. A következő kört 5:10 körül akartam futni. Az első két kilométert még 5:08-al nyomtam, de utána csak 5:14 körüliek jöttek össze, úgyhogy a következő 6k-nak 5:12-lett az átlaga. A 16-ban aztán el kezdett esni az eső, ami egyrész kicsit zavart, mert nem láttam csak csillagokat, másrészt a lehúlő levegő miatt, meg a 4 óra vezetés miatt a vádlim kezdett beállni. Így az utolsó körre elszálltam, 5:26-ról felment 5:50-ig is a kilométer tempóm... A végét azért nem adtam fel, azt hittem, hogy nagyon gázos lesz az idő a lassulás miatt, de aztán 1:54:45 alatt futottam meg a félmaratoni távot, ami 5:26-os átlagtempó, és egyébként is az idei legjobb időm. Igaz kicsit kifáradtam és a pulzus átlagom is 160 lett, ami olyan, mintha versenyt futottam volna, de azért elégedett vagyok magammal ;)

Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 160
Átlagtempó: 5:26

Azért csak nem maradhatott el a hosszú futás a hétvégére, és mivel délelőtt Gödön nem mentünk el futni a hidegben, ezért a késői ebéd után szundi végével mentem el fél 5-kor futni. Rétegesen felöltöztem, mert 4 fok volt és várhatóan csak csökken majd, ha lemegy a nap. Nem bírtam eldönteni merre fussak, csak azt tudtam, hogy ma is meg kell futni a félmaratoni távot. Elindultam az Andrássyn a szokásos Lánchíd felé vezető úton, 5:30-6:00 körüli tempóval, aztán a beértem a Margitszigetre és még a hatodik kili is majdnem 6 perces volt, de valahogyan feltornázódott a tempóm 5:30 környékére és utána már nem is engedtem lassulni magam. Bár uncsi volt a sziget, meg a pesti oldalon nagyon fújt a szél, de mégis maradtam a szigeten, mert a GPS is bejelzett, hogy merül az elem, azt viszont tudtam, hogy a 3. kör végére pont meg lesz a 21.1k, a félmaratoni táv, azaz ha lemerül, akkor is tudom az időt. Most nem is hoztam frissítőt, de be is fagyott volna. Nem volt gondom se 17-nél, sem 18-nál. Inkább a 19-20-ban volt egy kis megingás, de ott is csak 5:30-ig, egyébként meg hoztam az 5:25 körüli időket folyamatosan, ami engem lepett meg legjobban. A pulzusmérőm meghalt a hidegben, a 17. kili után nem nagyon mért jól, ezért inkább a 153 körüli pulzus lehet a valódi. De az is lehet, hogy a szél már kiszárított teljesen és nem tudott jól mérni. 
A jeges időben a futás idő pompás lett, az 1:57:14 ha jól emlékszem a 5. legjobb félmaraton időm. Igaz este kicsit lemerevedtem a hideg széltől meg a gyors futástól, de van esély a jó félmaraton eredményre jövő hónapban.

Max. pulzus: 178
Átlag pulzus: 143+
Átlagtempó: 5:33

El kellett volna menni hosszút futni, de tegnap úgy volt, hogy Zalába megyünk, aztán a hóhelyzet miatt letettünk róla, végül családi ebéd lett belőle nálunk sógoromékkal, és utána nem volt kedvem összeszedni magam. Aztán szombaton meg ők hívtak meg minket, ezért mára is passzolnom kellett a hosszú futást, de azért egy rövidre elmentem. Ha már rövid, akkor legyen gyors, és tempósan elindultam a Városliget felé. Nagyon jól esett a tempó és nem fogtam vissza magam, mert tudtam, hogy csak 7 kilit fogok menni. 5 perc alatt tartottam két piros lámpa kivételével, de ott is csak 5:06-ra ment fel a kilométer idő. Mivel votl 4:45-ös időm is, ezért nagyon jó 5 percen belüli átlag lett belőle, meg se kottyant a dolog. 

Max. pulzus: 174
Átlag pulzus: 161
Átlagtempó: 4:55

Józsi tanácsára elkezdtem hosszúkat futni márciusban, hogy majd áprilisban gyorsítani tudjak a félmaraton 1:50-es idejére. Csak a szigetre mentem ki, mert nem akartam felmenni a hegyekbe, ez a leggyorsabban megoldható. Szokás szerint forgalomban szembe mentem, mert nem akartam, hogy a tempómat zavarják. Vittem frissitőt, meg egy sportcsoki szeletet, hogy pótoljak, de nem nagyon reggeliztem. A két első 5:30-as kili után, kicsit visszalassultam, mert nem akartam ajtóstul a házba rontani, elsőre elég lesz, ha simán lefutom a 21k-t. Mert az volt a cél, hogy a falat, amit a versenyen 17-18-nál érezni szoktam eltüntessem. A második kör után sétálva megettem a csokit, meg ittam rá, ezzel kb. 1 percet vesztettem, utána azért visszavettem az 5:40-5:50 közti tempót. A harmadik körben már rám köszönt egy futó kolléganő, aki szintén több kört nyomott, így egymást bíztattuk. Ráadásul az utolsó körben megjegyezte, hogy gyorsultam, vigyázzak, de mondtam neki, hogy nekem már ez az utolsó. Aztán találkoztam Haász Gabival is, akivel a FreeSoftnál együtt dolgoztam, ő is futott két kört. 
Végül a félmaratoni táv 2:01:37 alatt sikerült, jó átlagpulzussal, nem is nagyon fáradtam ki. A negyedik kört azért befejeztem, hogy meglegyen. Szóval régebben ez egy átlagnál kicsit rosszabb versenytempónak számított nálam, most meg edzésnek is lenyomtam, elégedett vagyok. Meglátjuk hova lehet még fejlődni.

Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 155
Átlagtempó: 5:46

Lenn voltam hétvégén Veszprémben a Sikerolimpia konferencián (SOK) ahol az ember építi fel magát. De nem maradhatott el a hétvégi futás, úgyhogy a hideg, de szerencsére veszprémi szelektől mentes reggelen elmentem futni, viszonylag laza szerkóban. Gondolkodtam, hogy a városban fussak-e, de aztán inkább elindultam fűzfő felé a kerékpár úton. Nagyon jól esett a futás, elmentem egészen Szentkirályszabadjáig, ahonnan visszafordulva, már találkoztam két másik futóval is, nem csak a bicajosokkal. A visszafelé emelkedőt is egészen jól bírtam, 5:20, majd a lankásabb részen 5:10 is benéztem és elég jól tartottam a tempót. Úgyhogy összességében jól éreztem magam, pedig előtte este 11-kor vacsiztunk... A pulzusom magasabb lett, de még egész jó.

Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 159
Átlagtempó: 5:21

Az első tavaszias hétvégén nekivágtam a szokásos Göd-Vác-Göd bicajút futásnak. Készülni kell a Vivicitta félmaratonra, ahol az 1:50-en belüli idő a cél. Ezért óvatosan kezdve, toltam felfelé a sebességet. 5:44, aztán 5:2x, majd 5:1x átlagtampó, a hetedik kilinél 5:08-ra is benéztem, aztán kicsit visszaengedtem a Váci fordulónál majd visszafelé is lazább volt. Aztán a szép napsütésben megnyomtam az utolsó 3-at 5:06-osokig eljutva. A pulzusom azért a végére felment, és a vércukor is kezdett eltűnni, de nem volt gáz, bár még öt kilométeren nem ment volna az 5:10 alatti tempó. De sebaj, lehet még edzeni.

Max. pulzus: 180
Átlag pulzus: 159
Átlagtempó: 5:15

Elmentem futni a Városligetbe, semmi különös, csak 5:40 körül tartottam a tempót.
Visszafelé az Andrássyn jöttem, mert elmentem a Rékának szülinapi virágot venni az Oktogonra.

Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 158
Átlagtempó: 5:39

Mivel elég hideg volt odakint, elmentem teremben futni, úgyis már régen csináltam.
Megint rá kellett jönnöm, hogy hiába hallgat az ember közben zenét/könyvet, azért csak unalmas, úgyhogy 1 óránál többet nem is bírtam...

Max. pulzus: 186?
Átlag pulzus: 164
Átlagtempó: 6:00

Na eljött a nagy nap és ismét meg lehetett futni a Téli Mátra teljesítmény túrát. Kicsit féltem tőle, mert ugye mostanában nem különösebben futottam, csak a kungfu dolgok mennek. Viszont a két ünnep között futottam egy jó 26k-t a Mátrában, ezért elhittem magamról, hogy meg tudom csinálni ;) Ugyan kicsit pedzegettem Józsinál, hogy mi lenne, ha nem mennék, de a FB idézetemre: "A legnagyobb veszteség az életben az emberi lehetőség és a tényleges teljesítés közötti különbség" azt írta vissza, hogy "Milyen igaz. Milyen nagy a veszteség a Téli Mátra teljesítése és az otthoni punnyadás között...". Szóval reggel 5:15-kor felvettem Qvic-éket, aztán Józsit Gödöllőn és hamar leértünk Mátrafüredre. Már fél hétkor ott voltunk, így jutott hely a belső parkolóban és gyors nevezés után 7-kor neki is vághattunk a távnak, gyakorlatilag második helyről. így viszont megúsztuk, hogy nekünk kelljen embereket kerülgetni.
Mivel Józsinak a szemét műtötték nemrégen, meg én sem akartam nagyon tolni felfelé, mert tavaly akkor fájdult meg a térdem, ezért kellemes tempóban, 7:30-9:10 körüli tempóban kezdtünk és 6,2k után,  52 perc alatt elértük az első ellenörző pontot Lajosházánál. Itt el akartak minket rossz irányba, de szerencsére tudtuk merre kell menni. Utána jött az első meredek. Még a Nordicwalking bottal is nehéz volt nyomni a mély hóban, vissza is estünk 13:00 és 10:30-as tempóra. Utána jött egy kis lankás rész, ahol nyomtunk egy 6:45-ös kilit, de aztán visszamentönk 13 perces tempó fölé, mert nem akartam úgy járni mint tavaly. 2 óra 52 perc után értük el Mátraszentimrén az ellenörző pontot 14,5 km után, ahol kaptunk egy jóleső teát, benyomtunk egy banánt, meg egy kis csokit, mielőtt tovább indultunk. Nagy örömömre a térdem teljesen szuper volt, persze ez a térdemre rakott gumi szorítónak is betudható, csak a vádlimat éreztem ami megsérült december végén focizás közben. Itt találkoztunk Andrissal és haverjával, akik szintén az L-es távra mentek. Persze az XL-esek folyamatosan mentek el mellettünk, még három lány is. Még jött egy kis kapaszkodó lassú tempóban, meg a gerincen is sok hó volt Galyatető felé, és nem volt letaposva, úgyhogy csúszkálva futottunk. 3:21 perc alatt jutottunk fel Galyatetőre, ahonnét küldem gyorsan egy FB postot a kilátónál ellőtt fényképpel. Utána begyorsultunk a kéke lefelé, a slalomos részen még csak 8:35 volt, mert egy nagyobb túrista csoportot is kellett kerülgetni, de aztán jött egy 7:30, 7:45, 7:00 kili hármas, mielőtt elértük a Csórhegyre emelkedő hosszú kaptatót. Ott befagyott a tolluk a srácoknak, úgyhogy csak kb. tudom az időt 24.2k 4:11 alatt. Ennem kellett egy banánt, mert éreztem, hogy üres a gyomrom, meg elővettem az isoitalt, mert egyre inkább éreztem a lábam. Főleg a fagyott banán elfogyasztása után lassan melegedett be. Itt vegyes felvágott jött, mert nem esett jól a futás és erőltetett gyaloglásba kaptunk át. A Vörösmarty háznál kihagytuk a sort és azonnal elindultunk a piroson. Itt sajnos már a rövidebb távosok is előfordultak, akik később indultak, de más úton jöttek fel. Szóval kerülgetni kellett a mély hóban innen végig... Jött a patakon átmenő híd a lefgyott lejáróval, aztán az utolsó kaptató felfelé Mátraházára. Miután ez megvolt és átmentünk a lefelé vezető úthoz elkezdtünk kocogni, de a vádlim egyre rosszabb lett, Józsi azért nem hagyta, hogy gyalogoljunk, mert 6 órán belül célba akartunk érni. Addig addig beszéltük, hogy óvatosan, de azért fussunk, aztán max néha gyaloglunk, hogy nem figyeltem, hogy tükörjég jön és nagy Tom és Jerrys mozdulatokkal fenékre estem egy nagyott. Ez még nem lett volna gond, de annyira megijedtem, hogy összerándultak az izmaoim, aminek az lett a következménye, hogy begörcsölt de rettenetesen a vádlim... Józsi feszítette hátrafelé, de csak lassan ment ki belőle, közben az XL-es futók mentek el mellettünk, és mindegyik kérdezte, hogy mi van, hívjanak-e segítséget, illetve túlélem-e. Másodszorra sikerült a görcsöt kihúzni, de még több, mint 5 kilométer volt hátra és nem hittem, hogy egyszerű gyaloglásnál többre leszek képes. Aztán azért kicsit el kezdtünk kocogni, hátha bírom, és 10 perc alatti kiliket nyomva, 5:18 után elértük az utolsó ellenörző pontot 29,8k-nál. Ja közben megvolt a két köteles rész, ahol kötélbe kapaszkodva lehet lemenni, mert annyira csúszik és meredek, de a tavalyihoz képest simán abszolváltam. Pont beszéltük, hogy van 40 percünk, hogy beérjünk 6 óra alatt és már csak 4 kilométer van hátra. Kicsit felgyűltek a túrázók, úgyhogy kerülgetni kellett őket a mély hóban megint, és Józsi megindult egy lány után, aki éppen lehagyott minket. Nofene mondom, akkor menjünk, mert itt már lankásabb a dolog, és csak néha kellett egyensúlyozó művészt játszani. Legnagyobb meglepetésemre futottunk egy 6:07-es kilométert. Na ezen felbátorodtam és nyomtuk jó sebességgel lefelé. Mátraháza előtt kicsit belegyalogoltunk, de a faluban már megint nyomtuk és a betonon és így az utolsó 3k 6:15, 6:20, 6:10-es tempóban sikerült, amit nem gondoltam volna, hogy 30 kilométer után még ennyi tempó van bennem.
Így összességében 5 óra 43 perc alatt letudtuk a 34,1k-s távot, ami a tavalyinál több, mint 1 órával kevesebb. Megkaptuk az oklevelet meg a kitűzőt, aztán átöltöztünk. Eléggé be voltam lassulva, újra kellett bootolnom az utolsó 4k után. Aztán teáztunk egyet, addigra megjött Qvic is, Feri már hamarabb beért, ő 5:15 alatt lenyomta az XL-t. Riszpekt! Amikor mindenki kész lett elmentünk a szokásos palacsintázásra. Benyomtam négyet kapásból, nagyon jól esett. Aztán irány haza.
Mire leértünk, már kilencen like-olták a Galyatetős fényképet. Gyorsan feltettem egy oklevelest is a célbaérkezés után. Mostanáig 38 like, 11 komment ;) Gyertek ti is meg tudjátok csinálni!

Sajnos a pulzusmérőm nem akart egyátalán működni...
Max. pulzus: megvolt
Átlag pulzus: jól éreztem magam
Átlagtempó: 10:07

Kiugrottunk hétvégére Londonba egy kis konferenciára, úgyhogy tudtam, hogy vinni kell futócuccot, mert ki kell használni a nemzetközi lehetőségeket. A többiek vagy szundítottak még, vagy körbenéztek a városban. Fél nyolckor elindultam, és mivel az Oxford street mellett volt a Marble Archnál ezért rövid időn belül már futottam is rendesen. Volt pár futó, úgyhogy eggyel mentem tempót is, De ott voltak szürke bundás mókusok, erőlködő hattyú. Sőt még reggel is úszott 2 pacák a tóban... Jól esett a futás, bár volt két hullámvölgy és a vádlim is bevillant. De hajrá Téli Mátra.

Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 154
Átlagtempó: 5:33

Nahát úgy néz ki, hogy 2012-ben 62 alkalommal sikerült futnom, összesen 783.1 km-t 79:51:00 alatt. Azaz 13,3 km átlagos távot, átlag 1:18:00 perces futásokkal. Idén kétszer is javítottam a félmaraton egyéni csúcsomon, most 1:51:54.

2013-ban jobban bele kell húzni, hosszabbakat futni és az egyéni FM PB-t bevinni 1:50:00 alá...

Reggel nagy tervekkel ébredtem, hatkor csörgött az óra, a többiek még aludtak csendesen. Én nekiveselkedtem, összekésztettem a tartalék ruhát, zoknit, banánt, kalóriát, hogy nekivághassak a Kékestető meghódításának.Gyönyörű reggel volt, a tiszta pirkadó égbolton látszott egy-két csillag. Óvatosan vágtam neki a terepnek, mert néhol nagyon csúszós volt. Még nem döntöttem el, hogy Mátraházáról busszal jövök-e vissza, vagy azt is futom, de azt tudtam, hogy a Téli Mátra XL-es útvonalán akarok feljutni a Kékestetőre. Mivel az eleje sziklás a kék útvonalnak, ezért óvatosan vágtam neki, és utána is csak 6 perc körüli kilométereket futottam, nem akartam ellőni az energiákat. Lefelé menet láttam két szarvast keresztbe átmenni, előttem az úton, mondanom sem kell, nem sok turistával találkoztam. Jött az alsó pont, ahonnan fel kellett kapaszkodni a Csóri hegyre folyamatosan, itt a műútig majdnem folyamatosan kocogtam felfelé, de a végén gyalogoltam. A Csóri hegyről lefelé megint jött a futás, aztán elértem a Vörösmarty turistaház előtti letérőt, ahol csak az volt a baj, hogy nem néztem meg pontosan, hogy melyik úton kell menni a Pisztrángos tó felé, szóval eldobtam legalább négy percet, míg a lassú mobil interneten bejött a térkép és az útleírás, de rendületlenül folytattam az utam kelet felé a piros + útvonalon jó tempóban 7:29-6:26. Aztán jött az XL útvonal neheze, a Kék + útvonalon kellett felkapaszkodni a csúcsra, ennek az eleje még futható számomra, de aztán nagyon meredek lett és két 14 perces kilométer jött. A csúcson azért kellett egy kis fotózás is, de büszke voltam magamra, mert 2 órán belül felértem a csúcsra 12 kilométer megtétele után. 
Onnan jött a lefele, de először a műúton futottam, mert olyan jeges volt az erdei út, aztán a piros + útvonalon lefelé jövet megláttam 4 srácot, akiket éppen utolértem, mikor másfelé vették az irányt. A meredeken lefelé majdnem besokalltam, de sikerült megállnom, de jó 6:36-7:34-es tempót futottam lefelé. Aztán amikor elértem azt a pontot, ahol az L-es útvonal becsatlakozik, onnan nem volt egyszerű a visszakapaszkodás Mátraházára, mert tiszta jég volt az út, úgyhogy be kellett mennem az erdőbe. Már lefelé eldöntöttem, hogy nem ülök buszra, hanem vissza futva/gyalog teszem meg az utat, úgyhogy tempósan sétálva elfogyasztottam az erőt adó banánt, meg kortyolgattam az erősen lehűlt vízből, és nekivágtam kocogva a visszafelé útnak. A Csóri hegy persze kicsit belassított, de onnan lefelé még jó tempót tudtam menni, de aztán a 24. kilométertől már lassan ment a felfelé gyaloglás. Igyekeztem tempósan nyomni a bottal a gyaloglást, hogy meglegyen a tempó és 4 órán belül idő. Sőt a 27-ben még futottam is, mert ment előttem egy turista, akit utol akartam érni ;) Aztán a 28. kilométerben beütött majdnem a krach, már láttam többször a szállodát, nagyon igyekeztem és közben a sziklás talajon beakadt a cipőm orra és hasra/oldalra estem. Nem tudtam kitámasztani, így aztán ráestem egy kicsit hegyes sziklára, de mázlim volt, mert a térdem alatt 2 centivel csontot ért. Annyira beakadt a cipőm, hogy az orra kiszakadt. Persze az ilyenkor előjövő stressz és adrenalin segített talpra állni, de a csontom fájt rendesen és csak lassú tempóban tudtam haladni. El is ment legalább 2-3 perc emiatt. Na persze örültem, hogy tudok menni, és a végén még futottam is egy kicsit a szálloda bejáratáig, hogy mégis pozitívan fejezzem be a dolgot. 4:05:24 alatt megjártam körben a Kékestetőt és vissza Galyatetőre. Na persze a többiek mind azt mondták, hogy őrült vagyok, de nekem nagyon jól esett. Még Józsi is megdicsért a FBon, hogy végre normális terepen futok rendes távot. Ugyan még kell 8k a téli Mátrához, meg a vége nagyon jeges, de valahogy meglesz!

Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 144
Átlagtempó: 7:03
Szint: 1185 m

Feljöttünk egy kicsit a hegyekbe és ha már a kell készülni a Téli Mátrára, akkor gondoltam megnézem a szakaszokat, ami innen könnyen elérhető.
Ezért elindultam a korai hajnalban lefelé a műúton Mátraszentistván felé, mert az jó lesz bemelegítésnek. A Piros + útvonalon akartam feljönni, ami a januárban a mumus volt, mert ott kezdett el nagyon fájni a térdem. Kb. 5,5k volt mire leértem 5:26-5:00-ás első 4-et futva, aztán még az úton is volt egy kis emelkedő. Aztán felszerelkeztem a nordic walking bottal, buta voltam, mert a gyorskioldós "kesztyűt" nem raktam fel és ez elvitt egy kis időt, de legalább szuszogtam egy kicsit. Aztán nekiindultam az erdei utaknak. Először kicsit nagy tempóban, amiből gyorsan vissza is kellett venni. Aztán amikor elhaladtam a teázó és ellenőrző pont helye mellett, akkor jött a meredek és visszavettem a tempót és gyalogoltam felfelé. A bot sokat segített, főleg, hogy voltam anno tanfolyamon, tudatosabban használtam egy kicsit. Így egy 11:40-es kili is összejött. Aztán fenn a gerincen, ahol a kékkel már összeért az út, tudtam megint szaladni és visszajöttem 7:33-as tempóra. Persze ezen a részen vigyázni kellett, mert voltak irtó jeges szakaszok. Szerencsére csak egyszer kellett megtámasztanom magam, hogy el ne essek. Amikor már visszaértem Galyatetőre, akkor még megnéztem a kilátót, meg a sípálya tetejét is, de annyira jeges volt, hogy inkább nem kockáztattam meg és a normális úton mentem vissza. Összességében nagyon jól esett, nem is nagyon fáradtam ki. Úgyhogy fejben gyorsan már a másnapi nagy futásra készültem.

Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 155
Átlagtempó: 7:03
Szint: 444 m

Mivel jó sok elmaradásom volt a blogbejegyzésekkel, ezért csak a szigorú tények...
Két kör a városligetben, nagyon lazán, mert azért karácsonykor is futunk.

Max. pulzus: 168 
Átlag pulzus: 153
Átlagtempó: 5:52

Mivel jó sok elmaradásom volt a blogbejegyzésekkel, ezért csak a szigorú tények...
Szokásos Andrássy-Bazilika-Lánchíd-Margitsziget-Parlament.

Illetve a Facebookos bejegyzés:

"A világvége után beköszöntő jégkorszak első hajnalán a sűrű ködből lassan előbukkant a Lánchíd, a budai vár, a Parlament. Aztán a Margitszigeten pár hidegtűrő futónépséggel is találkoztunk, úgyhogy nem haltunk ki mi futók. Lazább 13.7k 1:15:56 alatt..."

Max. pulzus: 176
Átlag pulzus: 148
Átlagtempó: 5:32

Mivel jó sok elmaradásom volt a blogbejegyzésekkel, ezért csak a szigorú tények...
Két kör a városligetben lassan...

Max. pulzus: 220 ??? rossz a pulzusmérőm...
Átlag pulzus: 157
Átlagtempó: 5:42

Mivel jó sok elmaradásom volt a blogbejegyzésekkel, ezért csak a szigorú tények...
Szokásos két kör a városligetben.

Max. pulzus: 212 ??? rossz a pulzusmérőm...
Átlag pulzus: 161
Átlagtempó: 5:33