Ugyan azt gondoltam, hogy a hónap végi kungfu vizsgáig nem futok sokat, de aztán ma annyi finomságot ettem, hogy mégis csak el kellett menni nap végén futni. Majdnem jött Réka is, de aztán annyira fújt a szél és hideg is volt, hogy letett róla. Jól felöltöztem felül, mert csak 7 fok volt, de csak capri-t vettem, mert tempósat akartam futni. Kifutottam az Andrássy-n, át a Bazilikánál, de aztán nem futottam most át Budára a Lánchídon, mert nagy szél volt és legalább a pesti rakparton sütött a nap. Jó 5:40-es tempó körül mentem érzésre, de valami érdekeset mért a GPS... 110 km/h-t mutatott egy ponton az első km-en, korrigáltam a PC-s programban, de a weben csak az adatokat tudtam, a görbét nem. A Parlamentnél megint jött az erős szél, mint a félmaratonon, úgyhogy küzdöttem rendesen. Felfutottam a Margithídra és lenyomtam egy kört a szigeten. Nagyon jól tartottam 155 alatt a pulzust, és a budai oldalon a 8. és a 9. kilométert megnyomtam. Jó volt mert a 8. 5:12 lett 155-ös átlagpulzussal és 157-es maxxal, a 9. 5:05 lett, 158-as átlaggal és 160-as maxxal. Utána még meg kellett küzdenem a margithídi és Parlamenti szelekkel, de aztán a Nagymező utcában már tök jól ment minden, nagyon jól ellazultam és 151-es átlagpulzussal 5:45-ös tempóval lelazítottam. Nagyon kevesen voltak a szigeten, gondolom a húsvét és a jó szél miatt. Még jó, hogy vittem kesztyűt, mert így is majdnam megfagyott a kézfejem, de a Decathlonos szél mellény viszont nagyon jó, mert nem fújt meg a szél. Igaz itthon gyorsan egy Vodkával kezeltem a torkom, nehogy valami gond legyen ;)

Max. pulzus: 160
Átlag pulzus: 152
Átlagtempó: 5:35

Összesen: 13k, 1:10:59

Polar link

Ma ki kellett menni futni, mert egy jó szezonkezdetet folytatni kell, na meg a munkahelyi stresszt le kell vezetni. El is indultam jó tempóban egy kis nyújtás után, teljesen jól esett, csak a GPS-t vittem magammal, úgyhogy a footpod nem zavart ;) Viszont 2 kili után, amikor a Hősök terénél átfutottam a zebrán, bevillant a jobb combomon egy hátsó köteg és onnan kezdve nem is maradt abba a néha tompa, néha villanó fájdalom, de azért hősiesen leküzdöttem még 6 kilométert, mert csak futni kell. Vigyáztam, hogy 155 alatt maradjon a pulzusom, ami többségében sikerült is, csak egy-két lámpánál kellett a zöldhöz belehúznom és emiatt felment. Az átlagsebességgel is teljesen kiegyeztem. Összességében nagyon jó volt, de még mindig érzem a combom, kenegettem is jóféle krémmel.

Max. pulzus: 162
Átlag pulzus: 152
Átlagtempó: 5:30

Összesen: 8.1k, 44:33

Polar link

Ma jött el a Vivicitta napja, Péterrel kimentünk a rajthoz és Andrisékkal együtt tanakodtunk, hogy ebben a szeles hideg időben miben is fussunk. Végül egy technikai alsó, meg egy technikai póló mellett döntöttem, amire rávettem a szélmellényt és kesztyűt. Kicsit nevetséges volt a szervezés, mert izgulnunk kellett, hogy odaérünk-e a rajthoz, akkora volt a sor a ruhatárnál. 2 perccel rajt előtt beálltunk a 2 órás iramfutókhoz, mert Péternek ez volt az első félmaratonja, és nem akartuk elrohanni, ami persze nem így alakult. Nagy nehezen elindultunk, de sok volt az ember a szűk margitszigeti úthoz képest, és sajnos folyton kerülgetni kellett a lassú embereket. Nem tudom miért nem állnak be a képességüknek megfelelően. Na mindegy, amikor kiértünk a Margithídra, megjött a szél is, az, meg az emelkedő, meg a kerülgetés felvitte a pulzusom és sajnos utána már nem akart lemenni. Péterrel folyamatosan kerülgettük az embereket a budai rakparton egészen az alagútig, ott már 160 felett volt a pulzusom és olyan 5:10-es tempókat mentünk az ő órája alapján, mert az enyém nem mért jól, hiába kalibrálgattam a footpodot az elmúlt hetekben. A Lánchídra felfelé már megint szél volt, tettünk egy-két kanyart a belvárosban, egyet frissítettünk a Kossuth térnél, és a Margithídnál ráfordultunk a rakpartra, ahol féltávnál még egész jól éreztem magam, sütött a nap és hátulról fújt a szél. 12 után kezdtem érezni a vádlim, de egészen olyan 14-ig még rendben mentek a dolgok, de a közgáz visszafordító után, aztán meg a parlamentnél olyan szembeszél volt, hogy kezdte kivenni belőlem az erőt. 15 után elkezdődött a visszaszámlálás, feldobódtam, mert olyan jól kezdtünk, hogy ha onnan 6 perces kiliket futottam volna, akkor is 1:55 alatt érünk célba. Próbáltam lépést tartani Péterrel, meg Andrissal, aki közben utolért minket, de egyre jobban nem ment. Aztán a Dráva utcai fordítónál már lemaradtam 20 méterrel, Andris elfutott, de Péter minden noszogatásom ellenére maradt velem. A pulzusom ekkor már régen 175 környékén mozgott, ami már a kimerítő kategória, dehát ez a verseny. A rakpartól fel, és a Margíthídra feljutás egy kis ellenszéllel megspékelve megint sokat kivett belőlem, és kezdtek előzgetni. A Margitszigeten Péter végre nekiállt hajrázni, miután megígértette velem, hogy nem állok meg. Ezek szerint nem néztem ki jól ;) Aztán beküzdöttem magam a víztoronyig a célba, és nem engedtem, hogy a végén lehajrázzon egy hölgy. 1:53:21 alatt értem be, ami kegyetlenül gyorsabb mint a 2:00 órás tempó. Nem is edzettem idén sokat, ki kellett hagynom térdfájás miatt, úgyhogy nagyon elégedett vagyok. Ráadásul csúcsidő gyanús volt, amit fejből nem tudtam, de mindenki elégedett volt az idejével, Péter 1:51-es időt futott, ami első félmaratonnak nagyon szép, Gratula! És még egyszer kössz a kíséretet. Utána benyomtuk a kiosztott almát meg vizet és gratuláltunk Andriséknak is, aki ráadásul térdműtét után nyomta le a félmaratont. Leadtuk Péter chipjét, megszereztük a csomagot, szerencsére gyorsabban. Lusták voltunk elmenni az öltözőbe, úgyhogy a sátor mögött átvettük a ruhánkat, szerencsére nem volt tömeg ;) Közben megláttunk két hölgyet lángossal és azonnal eldöntöttük, hogy kell egy és izomlazítónak meg egy sör mellé. Úgyhogy felhajtottuk a lángos lelőhelyét és kényelmesen megettük a jó kis sörrel, ami pótolja az elvesztett vizet, ásványi anyagokat, és még az izomlázat is kezeli :D
Hazaérve konstatáltam, hogy az 1:53:21 jobb mint az eddigi csúcsom, amit szezon végén futottam Siófokon, úgyhogy remélem ebben a szezonban 1:50 alá be tudom vinni a félmaraton időt. Ha Péteren múlik, akkor meglesz akár 1:45 is ;) A száraz statisztikák:

Max. pulzus: 179
Átlag pulzus: 169
Átlagtempó: 5:22

Összesen: 21.1k, 1:53:21

Polar link

Ma reggel kimentünk a szigetre korán, mert Péter ki akarta próbálni a versenytempót 3 körön keresztül. Nem szokott nagyokat futni, kíváncsi volt hogyan bírja. Nekem nem volt túl egyszerű, mert egyrészt óraátállítás volt, másrészt elszívtam egy szivart tegnap (tegnap élveztem, ma szívtam), harmadrészt, mivel 10-kor kezdődött a Forma 1, ezért háromnegyed nyolckor találkoztunk. Kicsit hideg volt, 10 fok alatt volt, mikor indultam, de csak egy caprit, meg az aláöltözetre egy hosszúujjú technikait vettem fel. Az első két kör nem volt nagy eseményekkel teli, a harmadikban éreztük csak kicsit, hogy ez már nem a szokásos táv, a footpodom persze megint nem azt mutatta, amit Péter GPS-es órája. A 3 kör után nekem 15.63k-t mutatott, neki meg 15.75k-t elvileg pedig 15.9k a táv. Bár sokszor nekem is 5250 métert mért a GPS órám. Érdekes, mert a harmadik körön 5267-et mért most, a másodikon 5189-et, kicsit állítok a kalibrációs dolgon, de az is lehet, hogy a footpodot elhagyom, mert a cadence, meg nagyon állandó:88, kis eltéréssel. A végén meg elfelejtettem leállítani az órám, persze itthon meg nem jövök rá, hogy hogyan lehet törölni az utolsó kör adatait, csak a körjelzőt töröltem, de az adatokat nem :(
Szóval jól megizzadtunk, de nem túlságosan merültünk ki, kicsit lazítottunk, aztán irány a forma 1.

Max. pulzus: 176
Átlag pulzus: 160
Átlagtempó: 5:38

Összesen: 15.60k, 1:28:07

Polar link

Ma ki kellett mennem a szigetre, mert Levinek sportorvosit kell csináltatni és kellett volna hozzá egy papír az egyesülettől. Úgy döntöttem összekötöm a kellemest a hasznossal és futok egyet közben. Kifutottam a szigetre, jó tempóban indultam, 5:10 környékén mozogtak az első kilométerek. 3.7-nél értem a csónakházhoz, megbeszéltem a sportorvosit, aztán nekivágtam a szigetkörnek. Az atlétikai centrumnál nyomtam egy kör startot, és nekiálltam kellemesen jó tempóban futni, és az óra szerint 5:00 alá bementem. Megfutottam a kört, csak egy helyen éreztem a térdem pár 100 méterig, egyébként jó volt. Aztán amikor lefutottam a kört, akkor megnyomtam a kör stop-ot és szépen hazajöttem, mert elégnek tűnt, főleg úgy, hogy holnap Péterrel futunk egy hosszút.
Aztán itthon kielemezve kiderült, hogy amitől féltem beigazolódott, a footpod kalibráció nagyon függ a futósebességemtől... A szigetkört most meg 5556 méternek mérte. Visszaszámolva most meg 1002-re kell beállítani a kalibrációs értéket. Múltkor meg pont az ellenkezője volt. De inkább legyünk versenytempó körül pontosak, a 3-5% hiba belefér az edzés távolság mérésbe. 
A szigetkört 27:38 alatt tettem meg, azaz 5:13-as tempó igazából, nem pedig 4:59, mint az óra mutatta. Na ez sem rossz azért így szezon elején ráhangolódásnak.

Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 161
Átlagtempó: 5:24

Összesen: 10.00k, 51:24

Polar link

Ma eljött a hosszú futás napja a hosszú hétvégén. Gondoltam kipróbálom az OwnZone tréning funkcióját a Polár órámnak, úgyis inkább a térdemet akartam tesztelni, meg a hosszú távot, mint a sebességet. Az óra a pulzus és a tesztek alapján 118-155 pulzus intervallumot határozott meg, amitől már eleve féltem, hogy nehéz lesz betartani, de nem baj, mert így az állóképességet növeljük.
Elindultam az Andrássyn, aztán Lánchíd, budai rakpart és a Margitszigetet vettem célba, ahol két kört akartam futni. A tempó tényleg lassú lett, mert ugyan eleinte nem csipogott be az óra, de annak ellenére, hogy folyamatosan a felső határnál voltam, jóval 6 perc feletti tempók jöttek ki. A Margithídra felfutva persze már csipogott az óra, hogy lassabban kellene futni, mert 155 fölé ment a pulzus. Utána jött a sziget forgalommal szemben kétszer, mert nem akartam, hogy zavarja a tempóm, hogy lehagynak, vagy én akarok valakit utolérni. A hosszú táv miatt két kört is lenyomtam és a másodiknál megnéztem, hogy mit mér a footpod, mert még nem kalibráltam be. Hát érdekes volt, mert az 5300-as körön csak 5050-et mért, tehát 5% hiba. Ez nem sok, mert anno a Nike chip is ennyit hibázott lassú futásnál. Át is állítottam az órám azóta, hogy ne tévedjen annyit, bár majd meg kell nézni, mert tempó és lábemelés függő is a dolog. Szóval kell majd futnom egy gyors kört is a szigeten, megnézni, hogy akkor hogyan emelem a lábam, mert az is befolyásolja az érzékelőt, illetve meg kell nézni, hogy csak GPS-el milyen futni (akkor mondjuk nincs lépésszám).
Az idő nagyon jó volt, még szerencse, hogy nem hagytam magam lebeszélni, hogy rövid nadrágban menjek futni, de azért a Nike Pro trikó fölé kellett még a vastagabb felső a szeles szakaszokon, egyébként meg meleg volt. A futás jól esett, persze eleinte kérdezgettem magam, hogy kell-e nekem a 15k feletti futás, de aztán a végén mégis hazakocogtam a szokásos Parlament Nagymező útvonalon. A lábam sem fájdult meg úgy, mert nem volt extrém terhelés. Igaz a vége felé már alig bírtam még lassabban futni, mert állandóan csipogott az óra. Viszont ugye előnye a lassú futásnak, hogy én végig orron vettem a levegőt, nem lihegtem, és nem vicsorgott az arcom, mint a sok küzdő futóé a szigeten. 

A végén két órát futottam, 18.09k-t vagy korrigálva lenne az 18.99k is, és akkor nem 6:40, hanem 6:21 lenne az átlag kilométer idő, persze ez a Vivicittára nem elég, ott, 5:40-et kell futni, de meglesz. A pulzus viszont királyan alacsony volt ;)

Max. pulzus: 162
Átlag pulzus: 153
Átlagtempó: 6:40

Összesen: 18.09k, 2:00:04

Polar link

Ma a hosszú hétvégéből a fartlekes nap volt tervezve, úgyhogy reggel rávettem magam, hogy fussak egy gyorsító próbát. Kifutottam a ligetbe kis bemelegítéssel, aztán nekiálltam egy-egy gyors szakaszt megfutni, olyan 3:45-ig felpörgettem a tempót, aztán megvártam, hogy 150-155-re menjen vissza a pulzusom, aztán megint nekiestem. Eleinte még gyorsan lement, aztán már nehezebben, és a gyors szakaszok is fárasztóbbak lettek, de azért kitartottam, aztán meg hazafutottam és tettem egy kis kitérőt, hogy meglegyen a 7k. Az átlag tempó az ilyenkor szokásos lett, a max pulzus viszont azt mutatja, hogy még vannak tartalékok 183-ig... Ami új statisztika a Polár órával, az az, hogy a lépésszámom (cadence) 88 átlagban és 99 a maximum a futás alatt (nem tudom, hogy ez csak a jobb láb, vagy mindkettő, majd megszámolom ;)

Max. pulzus: 174
Átlag pulzus: 156
Átlagtempó: 6:03

Összesen: 7.10k, 43:11

Polar link

Már nagyon közelít a Vivicitta, úgyhogy bele kell húzni itt a 4 napos hétvégén a kilikbe. Ki is mentem a Városligetbe futni. Valamit állítgattam az órán, mert elvileg tud több cipőt, de aztán sikerült kikonfigurálnom belőle a footpodot, úgyhogy most GPS alapján mért távolságot. 

Nem öltöztem túl magam, mert nagyon szépen sütött a nap, az első 2k-n még fázott a kezem, de a végére melegem lett. Alapvetően jól éreztem magam, csak kicsit magas a pulzus, de meg akartam nézni,  hogy 5:40 környékén hogy esik a futás, mert azt kell majd a félmaratonon nyomni. Megtettem a szokásos két kört, lazítottam, után meg jót reggeliztem ;)

Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 158
Átlagtempó: 5:36

Összesen: 11.20k, 1:03:10

Polar link

Ma kinn voltam a szigeten, na nem futni, hanem mert a múltkor, mikor a Téli Mátra előtt hátizsákot, meg botot kerestem a túrafutáshoz, akkor betértem a Sarkcsillag Sportboltba, mert bot vásárláshoz azt ajánlották. Tök jól elbeszélgettünk, aztán nem vettem botot, mert egyrészt hirtelen nem találtuk ki, hogy melyik méret jó, meg úgyis Józsi kölcsönadta a hétvégi futásra a botját. Viszont rádumáltak, hogy ha igazán ki akarom próbálni, hogy jó-e akkor menjek el egy tanfolyamra, mert érdemes és utána úgyis le lehet náluk egyrészt vásárolni, másrészt meg el lehet menni egy edzésre, úgyhogy megtérül. Eddig minden tanfolyam mínuszban lett volna, úgyhogy elmaradt, most viszont úgy nézett ki, hogy jó idő lesz. Mivel nem jelentkeztem előre, ezért teljes futócuccban mentem ki, a jó kis futóhátizsákkal, hogy ha még sincs tanfolyam, akkor futok egy jót. Letettem az autót a pesti hídfőnél és befutottam melegítésképpen a szigetre (utána meg ki, úgyhogy ma is volt egy 2k-s etapom, de nem mértem).

Nagyon sok idős hölgy és úr volt, csak egy-két fiatal. De szerencsére az egyik fiatal hölgy, Csilla, szintén terepfutó volt, úgyhogy vele jól elbeszélgettünk közben, sőt kiderült, hogy a kungfu is érdekelné, úgyhogy talán jövő héten le is jön a Kungfuakadémiára. (Barna a te csoportod ajánlottam ;) 

Szóval Zsófi kisebb csoportösszegyűjtés után, mármint nem mindenki azonosította be, ogy hol van az Árpád-hídnál a buszmegálló, nekikezdett az oktatásnak, amiből az első húsz perc a bot bemutatása volt. Utána jött az anatómiai részletességű, hogyan mozogjunk, mire figyeljünk és szinte csak a harmadik órára jutottunk oda, hogy két bot legyen a kezünkben, addig csak a technikára próbált rávezetni minket. Nekem nagyon bejött, hogy teljesen alaposan, mindent megmagyarázott, hogy mit hogyan, miért csinálnak úgy, és minek mi a funkciója. Amikor Józsi botjával futottam, az közel sem volt ahhoz, amit csinálni kellene. Utána kis kör után megnéztünk egy mini dombot a romoknál, hogy meredeken lefele és felfelé hogyan kell közlekedni a bottal. Itt is értek meglepetések. Na és utána, mivel anno a boltban megbeszéltük, hogy engem a futáshoz érdekel a bot, Zsófi próbálta rávenni a többieket is, hogy kicsit kocogjunk, majd fussunk, de nem sok mindenki vágott bele. Aztán utána még visszahívott egy sprintre a laza emelkedőn, amin gyakorlatilag alig kaptam levegőt, de ráéreztem, hogy igenis futás közben is lehet bottal segíteni. Szóval nagyon bejött a tanfolyam, csak le kellett gyorsan lépnem, mert családi ügyek vártak még rám. Mindenkinek ajánlom, ha kacérkodik a gondolattal, hogy megéri ez a tanfolyam, mert ugyanúgy, mint a kungfunál a csíkung, ezt is lehet csinálni amatőr módon, de úgy tizedannyira sem hatásos. Ez is egyszerű mozdulatok sora, de bizony a tricepszem éreztem először, aztán meg amikor már jól ment, akkor éreztem a hátam is. Nagyon jól átmozgatott, de futás közben még bakiztam és elrontottam a szinkront és átmentem majdnem tevébe... azaz nem ellentétes kéz és lábmunka volt ;)

Valamikor a héten el kell ugranom botot venni, mert a hosszú hétvégén ki kellene próbálni a budai hegyekben már a saját botot.

A mai nap kettős öröm, mert ugye már érzem annyira jól magam, hogy fussak, másrészt pedig végre ki tudom próbálni az új órámat!

Ugyan nagyon gondolkodtam, hogy elinduljak, mert másfél hét után tegnap voltam először edzésen és azon túl, hogy elszoktam a kungfutól, még kicsit meg is húztam a combom hátul. Ja és este még maradtam segíteni Barnának a Kungfu Start edzésre. Ami egyébként nagy élmény volt szokás szerint.

Szóval azért rávettem magam reggel, hogy fussak, bár ma instruktorképző is lesz. 3 fokot mutatott a hőmérő, úgyhogy jól felöltöztem és nekivágtam a mostanában használatos tesztkörnek. Andrássy-Lánchíd-Budai rakpart-Margithíd-Parlament-Nagymező. Ugyan túlöltöztem és melegem volt, illetve éreztem a fáradságot, ami főleg a pulzuson meg is látszik, de azért végigmentem a tervezett 7k-s távon. Nem volt nagy a tempó, bár még a pulzus miatt lassítani kellett volna, de inkább maradtam. Szerencsére, csak a hatodik kili környékén kezdett el fájni a térdem, de az sem vészesen, úgyhogy mondjuk meggyógyult.

Az óra is jó volt, de még szokni kell. Ahelyett, hogy megállítottam volna egy piros lámpánál, csak köridőt raktam bele, amit a webes feltöltésből nem tudtam kiszedni. Illetve mivel kíváncsi voltam a lépésszámomra, ezért vittem a footpod-ot is, így viszont az mért távolságot nem a GPS. Állítólag pontosabb, de így viszont nem tudom leellenőrizni a GPS-el a távot. Na nembaj, vagy hozzászokom, vagy majd csak a GPS mérővel járok.

A Web megoldás nem olyan szép, mint a Garminnak, de legalább van valami. A desktop program talán kicsit jobb.

Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 164
Átlagtempó: 6:18

Összesen: 7.00k, 44:08

Polar link

Eldőlt... Lecseréltem a Garmin-om egy Polar-ra... 

Nagyon jó óra volt a 405-ös, sajnáltam is eladni, hiszen majdnem 4 éven át 3200 km-en és 400 órán keresztül hűséges társam volt, de hát mint lehetett is olvasni párszor, elfelejtettem feltölteni, vagy éppen verseny közben lemerült, de a hosszú terepfutásokra, amiket nem túl gyakran, de tervezek, már nem elég a 4-8 óra üzemidő.

Szóval vettem egy Polar RS800CX Premium kit-et, egyrészt akik ismernek, tudják, hogy kütyü mániás vagyok, másrészt ez a kütyü tudja mérni a HVR-t is. De mindenek felett van hozzá GPS vevő, bicaj sebességmérő és footpod. Mint számomra kiderült, ezzel lehet mérni a lépésszámot (cadence) ebből pedig a lépéshosszat.

Üröm az örömben, hogy viszont lebetegedtem, sokat kellett dolgozni a héten úgyhogy fél kettőig írtam anyagokat, aztán elment a hangom, a torkom és az arcüregem tele lett :( Úgyhogy most se futás se edzés és az órámat sem tudom kipróbálni :(

Eltelt egy hét az előző lábfájós futás óta, és kíváncsi voltam milyen a lábam, mert kungfun voltam a héten és mérsékelten érzékeltem, de nem volt különösebb fájás. A biztonság kedvéért felvettem egy gumis térdvédőt, lazán felöltöztem és elindultam. Kicsit eleinte fáztam a meleg felsőre vett mellényben, de aztán belejöttem. A szél néha erősen fújt a kis utcákban, meg a Dunaparton is, de a napsütés segített. Megint a budai oldalon kezdtem egy kicsit érezni a térdemet, de csak jóval később, mint múltkor. Majdnem 3.5k ment simán. Utána nem is fájt, úgyhogy gondoltam legalább 6-ig kitoljuk, a dolgot, aztán persze közben néhol jobban elkezdett fájni, de inkább csak az izom oldalt, szerintem elszokott a terheléstől. Majd bicajozom itthon egy kicsit. Végül hazáig kocogtam és 7k jött össze jó átlagidővel. 
Jövő héten el kell kezdeni többször futni, mert egy hónap van a Vivicittáig.

Ja és lehet, hogy ez volt egyelőre az utolsó Garmin-os futás, mert a múltkori nagy futáson lemerült óra miatt körbenéztem és veszek egy Polart, aminek a GPS-e akár 20 óráig bírja, és most már elég kicsi annak is a mérete. Ja és tudja a HVR-t mérni, amit anno nem találtak teljesen rendben nálam a terheléses teszt előtt. A sok stressz megteszi a hatását. Szóval átállunk egy kicsit a "másik oldalra", mert azt ráadásul el lehet számolni egészségpénztárra. 

Max. pulzus: 167
Átlag pulzus: 157
Átlagtempó: 5:42

Összesen: 7.05k, 40:09 

Garmin Connect link

A Téli Mátra óta küszködök a térdemmel, mivel kungfu edzésen bírja, már azt hittem, hogy nincs nagyon baja és elmentem futni ma egyet. Két és fél kilométerig nem is volt gond vele, de aztán elkezdett feszülni oldalt megint, és a negyedik kilométerben meg egyre jobban. Szóval a Margithídnál gondoltam felülök a villamosra, de nem jött. A híd közepéig még befutottam, de aztán megálltam 4 kilinél, mert nem volt értelme rommá kínozni a térdem. Úgyhogy mégis villamos és haza. Pedig nem indult rosszul a futás, jól esett és a tempó is jó volt. Úgy néz ki, hogy még 1-2 hétig pihentetni kell.

Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 154
Átlagtempó: 5:40

Összesen: 4.01k, 22:44 

Garmin Connect link

Na ma már tudtam lefelé menni a lépcsőn,  de még mindig érzem a térdem. Sőt van egy lila körmöm is, még egy tanulság: túrafutás előtt körömigazítás ;)

A ráadás bejegyzés oka, hogy Józsi megírta, hogy 32. helyen végeztünk a 217 (+24 szintidőn kívüli) résztvevőből. Ami azt tekintve, hogy a második részben szét volt a térdem, nem is olyan rossz. A 20. helyen belül kerülni, pedig már 5:30-as idő kellett volna... Így igazából nem is tűnik olyan kudarcnak a túra. Lehet, hogy jövőre meg kell próbálni újra?

Józsi jóvoltából az esemény videója itt látható. 

Hát a mai nap érdekes volt. Teljesen más vélekedésekkel vágtam neki Józsi (Piedcat) unszolására a Téli Mátra L-es, azaz 34,2 km-es távjának. Féltem a távtól, a hegytől, a hidegtől de Józsi egyre csak mondta, hogy megcsináljuk, vágjak bele nyugodtan 5-6 óra alatt lefutjuk.
Egy hete említettem régi munkatársamnak, hogy megyek, mire közölte, hogy ott egy közös ismerősünké a legjobb idő, övé pedig a hatodik. Durva idők, ahhoz képest, mit mi akartunk futni (top eredmények itt).
Tegnap anyósom aggódott, hogy meg fogunk fagyni, úgyhogy meg kellett mutatnom mennyire felvérteztem magam, sőt még egy túrafutó zsákot is sikerült szereznem hirtelen, mert megtetszett, és mint kiderült nagyon jó, de erről később.
Na lényeg a lényeg, hogy nagyon korán indultunk, fél hatkor, Qvic-et és barátját Nagy Ferit, felvettem az M3 kivezetőjénél, hamar akartak indulni, mert ők az XL távot 40,5 km akarták futni, majd bementünk Józsiért Gödöllőre és elindultunk a -7 fokban Mátrafüred felé. Közben mesélem Józsinak, hogy milyen hátizsákot vettem, és kiderült, hogy ő is pont ilyet keresett már jó ideje és nem is mondta, mikor tanácsot kértem tőle, hogy milyet vegyek, mert úgy gondolta, hogy ezt nem is lehet kapni.
Tömegek a rajtban, de viszonylag gyorsan elrajtoltunk 7:08 szerepel a kártyán. Elindulunk még félig öltözködöm, a hideg miatt a pulzusom is magasan kezd, de elindulunk viszonylag jó tempóban, a faluból kiérve jön a hó, kel fel a nap a felhők mögött, és szépen hagyjuk el a túrázókat, na persze minket is a gyorsabb futók. Jól megy a futás a terephez képest, az első 6k-t 8 percen belül tesszük meg. Az első ellenőrző pont előtt kicsit meredekebb rész, amin megvan az első csúszkálás. A pont után egy meredek felfelé jön, úgyhogy 2k csak 11 perc felett sikerül. Utána megint jó terepen 7:15-ös és 9 perc alatti kili, de aztán elszabadul a "pokol" és bokán felül érő, alig letaposott hóban futnánk, de inkább gyalogolok felfelé. Még szerencse, hogy Józsitól kaptam kölcsön két nordic walking botot, nagy segítség. Aztán a felfelé közben és a mélyebb hó futásban valami történt a térdemmel, megtekeredett talán, vagy rosszul léptem, de azt tapasztalom, mikor kiérünk az erdőből a Mátraszentimrén, hogy nem tudok futni még a síkon sem, mert a jobb térdem minden terhelésnél benyilall. Jön szerencsére az ellenőrző pont és a teázás, és azon gondolkodom, hogy nekem ennyi elsőre hóban elég lett volna, de még hátra van 20 kilométer. Mi legyen felfelé tudok menni, Józsi rendes és mondja, hogy jussunk fel Galyatetőre és meglátjuk. Szenvedés a felfelé de hajt a tettvágy. Galyatető 18,8k, ez ismerős hely, itt szoktam futni, túrázni kisebbeket én is. Nagyon kísértésbe esem, hogy feladom és innen lejutok valahogy, de a gerincen nyomtunk egy 10 percest is, úgyhogy reménykedünk, hogy a maradék 15 lehet, hogy meglesz, mert gyalogolni tudok. Józsi győzködésére beadom a derekam, és bepróbálkozom. A térdem egyre rosszabb, lefelé folyamatosan fáj, alig tudom hajlítani, de küzdök. Gyönyörű a táj, szép az idő kár lenne kihagyni, de még sok van hátra. 5 óra túra után elkezd csipogni az órám, hogy lemerül. Na még ez is, aztán a 26. kilométerben meg is adja magát. Nem baj, legalább nem örökíti meg a szenvedésemet. Józsi tartja bennem a lelket, lefelé már nem tudom hogy lépjek, mert eléggé fáj, és így az egyensúlyomat is rendre elvesztem. Fel a Csórhegy oldalába, ellenőrző pont, utána pedig fagyott lánctalpas nyomain nyaktörő mutatványok, mert még csúszik is. Utána visszautasítom, hogy a műúton fussunk térdemet kímélendő, mert csak ne zárjanak ki minket. Jön a Vörösmarty fogadó és por erőleves még nem ízlett ennyire jól. Innen már csak 8 kilométer, csak meglesz valahogy. Viszont forgalomba ütközünk, hiszen a kisebb túrák is erre mennek vissza, csak az XL megy fel körben a Kékesre. Jön egy jeges híd, aztán egy meredek emelkedő, előzgetjük a túrázókat, felfelé jó a lábam. Aztán Mátraházán áthaladva elindulunk a völgynek és már megyünk annyit, hogy ne fontoljam meg a visszaindulást, pedig a térdem katasztrófa. Jön két köteles rész, mert annyira jeges az út, az egyiknél kirúgta egy fiatal srác a lábam, majdnem begörcsöl a combom, a másiknál pedig fenéken csúszva próbálom, de az utánam jövő hölgy türelmetlen és hátulról belém jön. Lassan jutok lefelé, mert hasogat minden támasztásnál a térdem, szegény Józsit sajnálom, hogy ennyire feltartom, de mondja, hogy nem bánja, mert ez is csúcs, ennél lazábban még nem teljesített Téli Mátrát. Jön az utolsó ellenőrző pont a Gyökeres-forrásnál, és még van 4 kilométer. Felhívjuk Qvicéket, hogy ne aggódjanak, csak a térdem miatt jelentősen késünk. Valahogy a jégen csúszkálva a térdemet kímélve leérünk Mátrafüredre, ahol még el kell jutni a célba, de aztán 6 óra és 51 perc összidővel sikerül bejutnunk. Oklevél, kitűző. Lassan, jajongva átöltözünk, a lábam teljesen kiázott, mert az izzadás után a hó is besegített, hogy teljesen átázzon a cipőm. Az XL-t gyorsan megtették a fiúk 5:12 (Feri) és 5:48 (Qvic) alatt. Nagyon durva.
Próbálunk teát inni, de nem sikerül, feladjuk és megyünk palacsintázni, mert a fiúknál ez tradíció. Mivel én "késtem" ezért meghívok mindenkit. Bevágunk fejenként 3 palacsintát, ami meglepően jó volt, még ahhoz képest is, hogy éhesek voltunk, aztán indulunk hazafelé. 
Bevágtam magam a kádba, egy forró magnéziumsós fürdőbe, kicsit belealudtam, de utána úgy éreztem, mintha nem fájna a lábam. Persze ez egész addig tartott, míg el nem mentem a kisebbik fiamért a szülinapi buliba és le nem kellett mennem a lépcsőn. Ott minden visszajött. 
Tanulságok: Vinni kell térdszorítót, labellot, esetleg banánt, ja meg termoszt. Többet kell próbálni hóban futni. Idén még nem kell nekivágni a Kinizsi 100-nak, Józsi szerint viszont 50k-t simán megcsinálnék. 

Összességében elégedett vagyok, mert megcsináltam és ahogyan Józsi mondta, legyőztem magamat. Kungfu edzésnek is beillett. Kösz Józsi a végigkísérést!

Valamiért nem akarja az órám adatait beolvasni a Garmin progi, még azt a 26k-t se, úgyhogy csak egyszerű statisztikai egyenlőre:

Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 152
Átlagtempó: 12:10

Összesen: 34.2k, 6:51:00, 1238m szint

Garmin Connect link az első 25 kilométerről

Na és akkor ma feltettük az I-re a pontot. Megvolt már a futás, a túra, hát jöjjön a kungfu is. Este miután hazajöttünk vendégségből, ahol az orosz újévet ünnepeltük megfelelő körülmények között, azaz jéghideg vodka, kaviár és pezsgő, úgy döntöttem, hogy hiába beszéltük meg Józsival, hogy a túrafutás felért 40 perc lovaglóállással, azért csak megálltam ma a 100 napi penzumot, sőt ráfejeltem és 45 percig álltam. Igaz kicsit talán magasabban mint máskor, mert sokszor kellett mélyítenem az állást, de azért megvolt. Nem volt egyszerű, párszor elkezdett remegni a lábam, ami a tegnapi 20+49 perc lovaglóállásnak, meg a ami két és félórás terepfutásnak jócskán felírható. DE legalább meg van a 100. nap egymás után, amikor minden nap egy kicsivel többet álltam és legyőztem önmagam, napról napra. Mindenkinek ajánlom, ha a határait feszegetni akarja!

Józsi alias piedcat behúzott a csőbe. Elhívott futni egy kis túrára a budai hegyekbe. Az Erzsébet hídon áthaladva a gyönyörű napsütésben gondoltam, hogy jó kis futó idő van, bár a hőmérő 0 fok körül mutatott. Mikor felértem a gyerekvasúthoz kicsit megváltozott a véleményem, mert hatalmas szél volt és -2 fok. Megjött Józsi qvic-el, akit már ismertem Józsi futónaplójából, a másik két futótárs reggel lemondta a túrát. Beneveztünk a TTT által szervezett Téli Gyermekvasút 20k-s távra. A térképes itiner itt megtekinthető.

Elindultunk, jó nagy szél volt, de Normafa után, ahol az első ellenőrzési pont volt, már egész jó idő volt az erdőben. Innen jött egy kicsit a para, mert nemhogy erdőben, hegyen völgyön ez volt az első futásom, de bizony megmaradt a hó és alatta néha a jég, és néha nagyon csúszós volt. Nem is tudom, hogy qvic hogyan bírt így futni lefelé, de egyrészt gondolom a tapasztalat, másrészt a bátorság. Leértünk Makkosmáriára, egész jó kili idővel, de tudtam, hogy majd egy-két kaptató vár ránk. Jött is az első a piroson, piedcat mondta, hogy beállította a pulzusmérőjét 90%-ra, és ha sípol, akkor utána gyalogol. Ezt nemsokára ki is próbáltuk, de azért jó tempóban haladtunk felfelé gyalogolva is, hagytuk el a túrázókat. Aztán egy elágazást benéztünk, ráadásul felfelé, úgyhogy volt egy kb. 100 méteres kitérőnk. Qvicnek többnyire a hátát láttuk, mert mindig elhúzott, de mindig hagyta magát utolérni ;) A Szépjuhásznéig elég jól ment a futás visszahoztuk 6 perc alá a felfelé 8 perc fölé menő kiliket. Pecsételés után úgy döntöttem, hogy még nem iszok teát, majd visszafelé, mert megkerültük a Nagy-Hárshegyet, a körúton. Nagyon kellett a frissítő és elropogtattam egy megfagyott étcsokis müzli szeletet, hogy pótoljam az elvesztett energiákat. Utána jöhetett a Jánoshegyi gerinc megmászása, itt bizony már éreztem a combomat és bizonytalanná vált az esti 40 perces lovaglóállás. Főleg az volt lélekromboló, hogy mellettünk simán elment felfelé futva egy futó. A lapos részen mi is futottunk, aztán a meredek csúcshódítás megint gyaloglással telt, 12:40-es kilométer idővel... A zöld háromszög útvonalon jöttünk le, itt még nem jártam, de sokat lehetett rajta futni is, viszont volt egy-két meredek csúszós rész, egyszer fenékre ültem és onnan egy lábon ülve, a másikkal kitámasztva lecsúsztam, egyszer meg a térdemet illetve inkább sípcsontomat rendesen bevertem a sziklába, de szerencsére csak lehorzsolódott, mert megvédte a ruha. Utána tudtam, hogy rögtön futni kell és nem aggódni, úgyhogy csak otthon néztem meg, hogy mi van vele. Jött a Tündér szikla, amit eddig csak lentről láttam, de innen is gyönyörű, majd elhozom a fiúkat ide. Utána jött a túra talán legnehezebb része számomra, kezdtem elfogyni, és két kilométert felfelé kellett menni a zöld útvonalon Disznófőtől, amit máskor lefelé sokkal könnyebnek tűnik. Szerencsére felértünk Normafára, megkaptuk az utolsó előtti pecsétet és jó tempóban (már ahhoz képest, hogy ez volt a 19k) elkezdtünk futni a Széchenyi hegy felé. Még összejött egy 6:19-es idő sőt az utolsó 300 méter 6 percen belül volt. A fiúk rendesek voltak, megvártak nem húztak el, úgyhogy együtt futottunk be 2:32-alatt, ami nekem tökéletesen megfelelő idő. Igaz, hogy jól kimerültem, mert nem szoktam meg ezt a hegyre felfutást, de elégedetten vettük át az oklevelet, meg a jelvényt, és indultunk hazafelé.

Józsi beszámolója itt, a remekbe szabott video pedig itt található.

Max. pulzus: 176
Átlag pulzus: 161
Átlagtempó: 7:53

Összesen: 19.3k, 2:32:07, 580m szint

Garmin Connect link

Tegnap volt a lovaglóállás vizsga a kungfu instruktor képzésen, és ugyan meg volt a 20 perc, de 2x ki lett igazítva a hátam és csak megfeleltem. Izgalom, remegő térdek, alig bírtam. Ezután este csak meg kellett csinálni a 100 napos programból a 99. napot a maga 39 perc állásával, mert hát mégse lenne jó itt a végén elbukni a 100 napot. Éreztem a karomat is, nem csak a lábamat. 

Ez a lovagló állás egy nagy élettapasztalat, 5-10 perc környékén nem gondolná az ember, hogy bírni fogja, de 30 perc felett, már szinte mindegy. Érdemes kipróbálni, mer 3 percről kezdve, napi 20 mp-et emelve mégis leküzdhető a dolog. Megváltoztatja a lehetetlenről alkotott véleményünket. Holnap jön a 100. nap...

Reggel későn feküdtünk ;) így aztán nem jutott idő futni Galyatetőn, mert 11-ig ki kellett költöznünk az egyik szobából, viszont mikor hazaértünk, utána elmentem egyet futni. Főleg azért, hogy így egész évben fussak, másrészt mert ráálltam a mérlegre és sok volt :( Sok turista volt a szokásos városligeti útvonalon, és csak három futóval találkoztam. Igyekeztem lazára venni, mert kissé fárasztó volt a vezetés, meg a kevés alvás sem adott sok erőt. Elkezdett szemerkélni is az eső, de a végére a bokám és a térdem is bemelegedett, úgyhogy nincsen nagyobb baj velük. A futás után még megálltam a lovaglóállást is, ami most már 31 percig tart, így aztán több, mint másfél liter vizet kiizzadtam magamból a mérleg tanulsága szerint.

Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 142
Átlagtempó: 5:51

Összesen: 7.2k, 42:09 

Garmin Connect link

A Garmin Connect szerint 2011-ben a futásaim statisztikája a következő:

66 futásból
613.18 km jött össze
58 óra 28 perc 31 másodperc alatt
5134 m-t emelkedőt gyűrtem le
154-es átlagpulzussal
átlagosan 9.29 km-t megtéve
átlagosan 53:10 alatt

Ami kb. másfélszer annyi, mint 2010-ben (418km, hasonló átlagokkal), de kb. fele annyi, mint 2009-ben (1349km, hasonló tempóval, de 11km-es átlagtávokkal).

Nagyjából elégedett vagyok, mert végre újra összejött a futás is, 2012-ben legalább 1000km-re fel szeretném megint tornázni a futott távot. BÚÉK mindenkinek.

Mivel tegnap is jeges volt az út, és ma reggel is kinti -4 fok nem az olvadással kecsegtetett, ezért úgy döntöttem bent futok. Mikor lementem foglalt volt az egyetlen futógép, úgyhogy elkezdtem az elliptikus trénerrel edzeni. Tíz percet nyomtam, amire felszabadult a futógép, ezalatt közepes fokozaton 5 kilométert mentem. Utána ráálltam a futópadra és nyomtam 20 percet 12-es sebességgel, azaz 5 perces átlaggal, úgy hogy az utolsó percet már 14-essel hajtottam. A tegnapi szivar nem segített hozzá a lélegzetvétel könnyedségéhez, de azért viszonylag jól lenyomtam. Pulzust nem tudtam mérni, mert nem volt jó a gép elektronikája.

Ja este megint foci volt, szerencsére volt 3 csapat, így fél óra játék után 15 percet pihenhettünk a következő meccs előtt. Valamit viszont okoztam a térdemmel és a bokámmal, mert bizonyos terheléseknél eléggé fájdalmasan szúrt a térdem belül, a bokám meg kívül. Remélem nem lesz vele gond.

Max. pulzus: ??
Átlag pulzus: ??
Átlagtempó: ?? + kb. 5:00 futópadon

Összesen: 5k elliptikus tréner + 4k futópad, 30:00 

Második nap Gábor inkább túrázni ment, de mivel nekem nem volt jó túracipőm a jeges hóra, ezért maradtam a futásnál. Ma reggel fagyott, hidegebb volt, de eleinte egész jó volt az út amikor kiverekedtem magam a szállodától. Egészen addig jó volt, amíg az utat védték a fák, aztán ahol a völgy felőli oldalon eltűntek a fák alig bírtam megállni, és féltem hogy Tom és Jerry-sen a fenekemre ülök, vagy még rosszabb lesz és ezért 2,5k után visszafordultam. Egyedül jobban hajtottam magam felfelé mint tegnap, a tempó is jóval jobb lett volna, ha nem csúszkálok a jégen.

Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 153
Átlagtempó: 6:13

Összesen: 5.01k, 31:09, szint 82m

Garmin Connect link

Megint fent töltjük a szilvesztert Galyatetőn, úgyhogy ideje volt futni megint. Ugyan köd volt, de szerencsére nem volt hó az úton, mint tavaly, és ráadásul futótársam is akadt Gábor személyében. Jót beszélgetve lefutottunk a szállodástól a Mátraszentimrei leágazáshoz, ami majdnem 3,5km 810m-en, aztán visszafordultunk. A Csillagvizsgáló megállójánál a meredekebb részen kicsit belepihentünk, én kocogtam Gábor mellett, de aztán amikor újra laposodott az út, akkor a maradék másfél kilit már megint futva tettük meg. Nagyon jól esett a futás a friss levegőn, tisztult a tüdőm ;) Felfelé azért ment a pulzus kicsit, a végét meg meghúztam a parkolóban, hogy legyen meg a 7 kilométer összesen. Ahhoz képest, hogy a novemberi félmaraton óta nem futottam egész jó volt. Biztos a 100 napos lovagló állás program is segített, mivel a combom jóval erősebb.

Este ráadásul még fociztunk egy jó másfél órát kézilabda pályán, amit szokás szerint nem bírok magas szinten űzni, ráadásul az elején kapus volt egy-pár jó védéssel, illetve pár orbitális bakival...

Max. pulzus: 177
Átlag pulzus: 157
Átlagtempó: 6:35

Összesen: 7.01k, 46:10, szint 139m 

Garmin Connect link

Ma eljött két hét nem futás után, a napja, hogy le kellett futni a Balaton maratonból a félmaraton távot. Szemán Istvánnal vágtunk neki reggel, hogy lemenjünk Siófokra. Kicsit aggódunk, hogy milyen idő lesz, mert 3 fokban még nem futottunk versenyt. Mint később kiderült, mállik volt, mert a hideghez nem társult szél. Már felöltözve mentünk és csak az volt a kérdés, hogy felvegyük a széldzsekit, vagy se, de aztán csak a derekunkra kötöttük. Rengetegen voltak a rajtnál, mint kiderült emiatt nem a szokásos két kör várt ránk, hanem két különböző de egyenlő hosszú kört kellett megtenni, hiszen most is volt, aki párban futotta a távot.

Mivel István 2 órás időt szeretett volna, én meg nem akartam az edzés hiányosságok miatt erőlködni, ezért megbeszéltük, hogy vagy megyünk az ő tempójában, ha jól megy, vagy én diktálom a két órás tempót. Beálltunk a két órás táblához és elindultunk. Kb. 3 percbe telt, mire átértünk a rajt vonalon, és a nagy tömegben nem tudtunk haladni, így az első kili 6:01 lett. Utána neki álltunk ledolgozni a hátrányt, meg a frissítésre előnyt teremten. Három 5:40 körüli kilométer után hat 5:30 körüli idő jött, miközben sorra előzgettünk, úgyhogy pszichésen jót tett. Nem frissitettünk, megbeszéltük, hogy majd 15 körül, mert Istvánnak ott szokott lenni a holtpont. 15-ig 5:30 és 5:40 körül mozogtunk, a frissítés miatt a 16. kilométer csak 6:15 lett, úgyhogy sok előny elment. Ráadásul jég hideg volt a frissítő, úgyhogy két korty után kidobta, megvártam míg István megrágja a szőlőcukrot, aztán elindultunk újra. Utána 5:44 meg 5:56 lett a rész idő, úgyhogszóltam Istvánnak, hogy húzzunk bele, mert nem lesz meg a két óra és  neki indultam még be tudtam vinni 5:40 alá az időket. A végen kiderült, hogy 50 métert elmélet a GPS, úgyhogy a vége 1:59:19 lett ;) István is megjött hamarosan, de nagyon kifáradtan, 2:00:19-el. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy ha vele maradok, akkor be tudom-e hozni órán belül, de a fránya óra miatt aggódtam, mert a Nike félmaratonon is alig tudtam 2 óra alatt beérni, mert nem mért jól az óra. A pulzusban is bizonytalan vagyok, de lehet, hogy jól mért és ilyen magas volt végig, na meg a hajrá is hozzátett. 

Utána pótoltuk a kiizzadt sót, elpárologtatott vizet, elégetett cukrot, na meg zsírt, szóval beültünk a McDonaldsba.

Elégedett voltam magammal, sőt este a 17 perces lovagló állás is megvolt ;)

Max. pulzus: 181
Átlag pulzus: 168
Átlagtempó: 5:40

Összesen: 21.04k, 1:59:19 

Garmin Connect link

Egy ideje kapar a torkom, meg jó kis szmog is van Pesten, futópadra meg nem jutok el.

Viszont a kungfu instruktori tanfolyam feladat naponta zajlik. Azaz minden nap 20 másodperccel nő az idő amíg ki kell bírni lovaglóállásban. Tegnap megvolt már a 16 perc. most jön mindjárt a 16:20. Nem rossz ez sem.

Aztán vasárnap meg Siófokon kocogunk egy félmaratont.